Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

SZÁRMAZÓ BETEGSÉGEK. 15 golyva görvélyes egyéneknél. Veleszületett paizsmirigydaganatot csak kétszer volt alkalmam látni. A test sanyargatása, szülés közbeni erőködés, a fejen való nehéz terhek hordozása, kiabálás stb igen gyakran, még pedig hirtelen támasztanak golyvát. TVaUher akként vélekedik, hogy az ilteres golyvánál az ütérrendszer mindig valami beteges állapotban szenved, és hugy üteres hajlam (diathesis anevrysmatica) kisebb vagy nagyobb mértékben mindig lehet jelen. — Ujabb időkben a BORDEU által föltalált gőgsíp-paizsmirígyjárat fcezáródását is tárták a golyva okául. — GIBSÖN im Philadelphia-Journal. Vol. I. p. 44. 1946. Mi a jóslatot illeti: ennek kimondásában a golyva nagyságát, tartása idejét, a baj minőségét, és a beteg egyén életkorát kell tekintetbe venni. A kisded nyirkos golyvák 24 éven alul levő egyéneknél rendszerint hamar elmúlnak; sokáig tartó a gyógyulás nagyobb, tömött daganatoknál, korosabb egyéneken. Gyakorta nagy golyváknál a belső a külső gyógyszerek használata egyiránt sükertelen, és egy vagy más műtészi módot kell elővenni a gyakorlatban, ha a daganatot egészen eltávoztatni vagy legalább annyira kisebbíteni akarjuk, hogy a beteg baja tűrhető legyen. — A golyva rákos elfajulása gyógyíthatlan. — Némellykor a golyvát, midőn valami nagyobb külső erőszak, meghűtés stb következménye, kisebb vagy hevesebb gyúladás lepheti meg (ez Franlc Péter szerint thyreophyma acutum), melly esetben a golyva fájdalmai, öregbült melegsége, s néha veressége mellett, nagysága s feszültsége is hirtelen és jókorára megnő, a nyak üterei erősen vernek, a viszerek megdagadnak, a légezés és nyelés terhes volta, fejkábulás, az arczok veressége s duzzadása s néha meg heves láz is jelenik meg. — Ezen gyúladás genyedésbe mehet át, a golyva egészen vagy nagyobbrészint elpusztíttatik; a meggyülekezett geny pedig, ha annak idejében föl nem nyittatik a tályog, leszivárgása által borzasztó rontást vihet végbe a szomszéd részeken, magát a légcsövet átrághatja és bele szivároghat

2). — 1) De curandis hominum morbis Epitome. Libr. VI. P. 2. p. 80. HÜPEDEN : Biss. sist. animadversiones de affectionibus inflammatoriis glandulae thyreoideae. Heidelb., 1823. J. G. H. CONRADI : Commentatio de cynanche thyreoidea et struma inflammatoria. Gotting, 1824-