Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

128 ÉLETMŰVES ELFAJULÁS- V. ÚJ KÉPEZ VÉNYEKBŐL pusztíttatik. — Gyakran vérzés áll elő, a test szembetünoleg soványodik, a bőr sajátnemű sárgabarnás szint, az ábrázat bizonyos-mély fájdalmat bélyegző kifejezést kap; sorvasztó láz áll elő éjjeli izzadással és feloszlató hasmenéssel (diarrhaea colliquativa), és a beteg testi ereje megemésztődik. — 2152. 5. Ha megvizsgálja az ember a kőkemet, míg fekély edésbe nem ment által, ugy találja, mint már a 2149. ^-ban érintettük, hogy bizonyos kemény, tömött, összenemnyomható tömeget képez, melly vékony rétegekre szegdelve, félig átlátszékony, s állama ollyan, mint a porczogóé, rostonyáé, sőt ollyan is, mint a szalonnáé, mellynek külsejével is leginkább megegyez, és két különböző anyagból van összenőve. — Az egyik kemény és rostos, a másik puha, külsejére nézve életműtelen. A rostos rész minden bizonyos rend nélkül különféle válaszfalakat és üregeket képez, mellyekben puhább anyag foglaltatik, hasonló a keményedett fehérnyéhez, melly rendszerint világosbarna, néha kékes, zöldes, fehéres vagy vereses színű. — A rostos rész néha porczkeménységű. De általában ezen két anyag közti arány igen változó. — Gyakran a rostos gyurma mintegy fészket képez, mellyből a válaszfalak minden irányban kinőnek, és azon anyagnak, mit keresztűlmetszenek, bizonyos sugárképű külsőt nyújtanak. Sokszor az egész daganat egyenlő kemény tömeget képez, mellyben legkisebb bizonyos szövedéket sem lehet fölfedezni. —- Némellykor a kőkemben zsacskós daganatot talál az ember, melly különféle színű folyadékkal van megtelve. — A kőkéin általában vagy úgy áll fenn, mint különböző képezvény (Gebilde) azon életműtől, mellyben kifejlődik, vagy az életmű gyurmájának magának elváltozása következtében. — Utolsó esetben az egészséges és kóros részek közti határt nem lehet szorosan kijelölni. — Ha az ember a daganatot az elrejtett rák állapotjában megvizsgálja, úgy találja, hogy a szalonnás tömeg a középpontban keményebb, mint a kerületben; itt-ott veres pontokkal van ellátva, darabos és több helyen különböző nagyságú sejtlyukakkal kivölgyelve, mellyek szívós, szürke, véres, aztán meg igen csipős minőségű folyadékkal vannak tele- — Ezen sejllyukak szélei, mellyek a rostos csíkok hézagai közt találtatnak, — halványveresek és belső falaik bizonyos lágy és szivacsos állománynyal vannak kibélelve. — Ezen szivacsos állományból imittamott egyes kis darabokat el lehet