Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

SZÁRMAZÓ BETEGSÉGEK. v 115 zés azon összeszorítás után áll elő, mellyet a pöfetegre gyakorol a méhanya nyaka, miáltal vértorlódás és az edények megrepedése okoztatik. A kifolyó vér néha igen piros, majd fekete, majd barnás és vizenyős, pillékkel és rostonyával vegyes, s kimondhatlanúl rosz szagú, néha egész darab, igen büdös véraludékok mennek el. — Gyakran legkevesebb vér sem foly, hanem tömérdek nyálkás, savós folyadék, mi a beteget igen elgyöngíti. — A mindig nagyobbuló pöfeteg elvégre ki jő a méhhüvelyen, és kivül láthatóvá leszen. — A pöfeteg súlya aztán a méhanyát folyvást lefelé húzza s ránczigálja, a honnan tartós, fájdalmas feszülés, vonódás érzése van a hasban és a méhanya előrehajlása következtetik; a húgykiürítés akadályozva, a has felpuffadva van és fáj; a vérzés gyakran visszatér, az egyetemes jóléti érzés tetemesen csökken, a légezés nehezbűl, száraz köhécselés, étvágytalanság és sorvasztó láz köszön be, és a halál vagy az életerő fokonkénti fogyása vagy vérzés következtében hirtelen előáll. — Minthogy a hüvelyből kinyúló pöfeteg a lég járásának és húgy általi öntözésnek kitéve van, szüntelen való izgatást kell szenvednie s általa gyakran fekélyedés történik. — 2126. f. — . Ha a pöfeteg a méhanya nyakában vagy közel szájához fejlődik ki, akkor hamarább meg lehet ismerni, mivel az nem sokára leszáll a hüvelybe, és a méhanyát nem terjeszti ki, miként az, melly ennek üregében tanyázik; olly bajokat okoz, mellyek a húgyhólyag és vastagbél nyomását érdeklik, vérzést ritkán , mivel a méhanya szája nem szorítja; a pöfeteg súlya lehúzza s rángatja a méhanyát, mellynek nyaka és szája gyakran annyira megdagad, hogy a pöfeteget teljességgel nem lehet tőle megkülönböztetni. — Mint a pöfeteg által folyvást fentartott méhizgatásnak következményei, a méhanya kőkemes vagy faggyúnemű elfajulásai állhatnak elő. — A méhanya fenekében gyökerező pöfeteg a hüvelybe leszállván, ennek falaival összenőhet, és így két gyökere lehet. — Azáltal, hogy ha a pöfeteg hirtelen kinyomúl a kiilnemző részeken, a méh és hüvely kifordulhat, miáltal a gyökérnek hüvelyben való helyzete szerint, vagy a hüvelynek megfelelő réázen támad a vastagbélben völgyelet (Vertiefung) vagy ott, hol a hashártyával összeragad. — Ha a hüvely előre iszamúlt részét a pöfeteg szárától nem lehet megkülönböztetni, akkor műtétei közben vele együtt leköthetni. Hasonlítsd össze: BERARD (These) Observations relatives aux polypes de l'uterus et á quelcjues-unes des maladies des organes genito-urinaires. Paris.