Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 2. köt. Buda, Egyetemi, 1837. (r.sz. 1821)

IDÜLT 'S GENYEDŐ MEGVÁLÁSOK. 63 A' dobok igen meggyuladván, némelly külső és belső ártalmas befolyások alatt fenével is végződhetnek. 761. S. ^ Ha a' bujasenyv közönségessé leszen, vagy különösen a' bőrt, a' takonyhártyát, vagy a' csontokat lepi meg. Azon közidőnek tartása, melly a' helybeli bujasenyves tünemények megjelenése, és a' közönséges bujasenyvnek kitörése közt eltelik, különböző. Ez többnyire az első rendbeli bujasenyves bántalmak után hat hétre jelenik meg, de a' közidő hosszabbnak és rövidebbnek is tapasztaltatott. Az dlorczds bujasenyvnek fogalma (lues larvata) tulajdonkép csak ezen idő közre alkalmoztathatik, midőn is az eredeti bujasenyves bántalmak tetszőleges meggyőgyulása után egész a' közönségesnek kitöréséig ennek semmi bizonyos tüneményei nem nyilatkoznak. A

y közönséges bujasenyvnek kitörését többnyire enyhe láz , es a' tenyereken érzett égő melegség jelentik. 762. S. A' torok takonyhártyájának gyuladása, melly mint olly tetszőleges hurutos bántalom, melly orrdugulással, nyelésnehezséggel, szórekedéssel, dunnogó beszéddel , és könnvezéssel jár, szokott leggyakrabban mint bujasenyves baj^ mutatkozni. A' torok' vizsgálatakor a' takonyhártyát vörösödve, a' mandolákot és a' nyelcsapot dagadva találjuk; a' vörösség leginkább egyes helyeken telepedik meg, a' többi helyeken homályosabb, korcsszinű. Ezen helyek nem sokára fölfakadnak, és olly fekély eleké válnak, mellyek tulajdon tekintetükkel elegendőleg b.élyeglődnek. A' pofák belső lapján, vagy a' szájszegleteknél gyakorta hólyagosak teremnek, mellyek csak hamar fekélyekké lesznek. Ezen fekélyek gyorsan' terjednek, a'lágyinyt elpusztítják, az orrcsontóknak esnek, büdös orrbeli folyamot (bujasenyves órrpusztulást, ozaena syphilitica) csontszuvat, és az orrcsontok elromlását okozzák. 763. S. A' külbőrön a' bujasenyv foltok, csecsek, vagy genyedékek által mutatkozik, mellyek főkép az arczon és homlokon jelennek meg (buja koszorú, corona veneris), é3 eleintén világos, később rézszinű vörösségiiek. A' genyedékek barna piros széllel szegetnek , majd egyenkint állanak, majd csoportba tolakodnak, gyakorta főkép éjjenkint nagy égetést okoznak, és igen gyakran fekélyekké változnak , mellyek bibor vörös széllel szegetnek,