Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 2. köt. Buda, Egyetemi, 1837. (r.sz. 1821)
124 AZ ŐSZ VE FÜGGÉSNEK IDÜLT MEGVÁLÁSAI. és fölső béldarab közt a' közködést akadályozza. Ha ezen közfalnak dúlledése a' béldaiabok öszvehuzódása által el nem egyengetethetik, úgy a' bélsár természetes útja visszaállításának egyetlen egy lehetsége, ezen közfalnak elpusztításában áll. A' béldarabnak visszahúzódása leginkább a' .belelt mozgásai és a' fodorhájnak szívóssága által okoztatík melly hátulról a' két béldarab nyílásai közt kiálló közfalat a' gerinczoszlopfelé kötélként feszit vén meg , az odaforradt béldarabot visszahúzni iparkodik. — A' mesterséges segg orvoslására a hanyattfekvés és mozgások milly befolyással lehetnek tehát, ezekből könnyen érthetni. — JDupuytren két esetnek volt tanúja, mellvben a' fodorhájnak húzódása által a' béldarabok öszvenovése szétszakasztatván, ekként a' bélsárnak az altest üregébe való kiöntödése okoztatott. — Olly személyek, kik mesterséges seggben szenvedvén, ez természet vagy müvészség által szerencsésen meggyógyitatott, más nyavalyából több esztendők múlva történt halála után fblbontatván, altestükben úgy találtatott, hogy a' bél vagy rostos-sejt alkatú kötél által függött legyen még öszve a' merterséges segg helyével, vagy ezen függelékek is megválván, a' bél az altest üregében szabadon lebegett. (Lallemand. Répertoire général d' Anatomie et de Physiologie pathologiques. T. VII. 133. 1. Dupuytren Lcgons orales az id. h.). 861. S. A' sársipolynak vagy a' mesterséges seggnek orvoslása eleintén egyedül abban áll, hogy a' bélsár illendő folytárul gondoskodjunk , hogy a nyílás téppohval fódöztessék be , és minden erre történhetendő nyomás elkeriiltessék, midőn is a'betegnek jó tápláló könnyii emésztésü eledelek adatnak, és csórék meg gyenge hashajtók rendeltetnek. Ha kívül több sipolyos menetek volnának jelen, ezeket fölmetszeni szükség, — az izgatást, és a'kérges tulaj donságot pépegyvelegek, kötözés közben tisztaság 'stb. által kell elmellőznünk, és a' kemény merő száraz kérgességeket, mellyek el nem oszlanak, késsel vesszük le. Ha a' nyilás igen gyorsan húzódik öszve, vagy ha a'bélsár nem folyhatik illendőleg, xígy azt nyomszivaccsal vagy késsel kell tágítani, a' mi mégis kevesbé biztos , mivel a' bélnek öszvenövései könnyen megválasztathatnának; 's a' nyílásba eléggé vastag téphenger (bourdonet) dugassék, hogy a' nyilás szűkülése ineggátoltassék. A' téphengernek betétele egyszersmind azon egyetlen