Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

BEVEZETÉS. X ha csak az orvos mind azon szükséges ösmeretekkel nem bir, hogy az említett szerek összeköttetését megítélhesse, és hogy ezeknek foganatát életmiiségú'nk törvényeinek mély ösmerete által illő kép vezethesse, honnét az következik, hogy az xígy nevezett orvosi, és sebészi gyogybánás közt tulajdon korlátot ejteni nem lehet. A' sebészi szerek alkalmazata különös készséget és ügyességet kiván, mellyet a' velünk született hajlamokon kivül csak állandó gyakorlás által nyerhetünk meg. „Esse autem chirurgus clebet, azt mondja Celsus, adolescens, aut certe adolescentiae propior, manu strenua , stcibili, nec unquam intremiscente, ecique non minus dextra ac sinistra pronsitus, cicié oculorum cicri, ciciraque, animo intrepidus, immisericors, sic , ut sanciri velit eum, quem accepit, nonut clcimore ejus motus, vei mcigis

y quam r

es clesiderat, properet, vei minus, quam necesse est, secet: perinde faciat omnia , ac si nullus e vagitibus alterius adfectus oriretur-— Tehát csak az orvos testi és lelki belyegére nézve lehet a' gyógytudomány és sebészség gyakorlásában határvonalat húzni, megtanulásokban pedig egymástól választhatatlanok, úgy hogy csak az orvosi és sebészi tanitmányok szerencsés egybeköttetése által rogy hátik öszve azon alap, mellyen mind eddig annyi kontárság, és némellyeknek ezen emelkedett miivészség' szellemét Lealacsonyító kuruzsolása épült. A' sebészség tanulása és gyakorlása szembetűnő nehézségekkel jár. Azon ügyességet és bátorságot, mellyel a' sebészi műtételeket kell eszközlenünk, csak a' holttesteken tett tartós gyakorlások által érhetjük el, ezékhcz a' szükséges alkalom ritka, az ezzel öszve kötött minden nemű kellemetlenségek meggyőzésének türedelme pedig még ritkább. -— A' holt testen tett gyakorlásokat az élő testen teendő műtételekkel öszvehasonlítván, milly hézag marad köztök! — Sok esetben a' beteg élete minden pillanatban a' műtevő orvos kezében van, a' bete^ nyugtalansága, jajgatása, azon tulajdon érzés, mellyet az élőn tett műtétei közben főkép sebészi pályájának kezdetén egy orvos sem kerül el, az orvos lelkének szükséges nyugalmát meg rezzentik, benne félelmet, és azt okozzák, hogy munkáját illö könnyűséggel, bátorsággal nem tellyesitheti. Ne csudálkozzimk tehát a' nagy Haller' őszinte vallomásán : „Etsi chirurgiae cathedra per septem decim annos mihi cona edita fuit, etsi in cadaveribus difficillwias administrationes chirurgicas frequenter ostendi, non tamen unquam vivum hominem incidere sustinui, nimis ne nocerem veritus"