Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)
.60 I. OSZTÁLY. GYULADÁS. alatt valamivel elfűrészelni. A' viszamaradó lekélylap beteges állapotjai azonban a' csonkitást későbben , raidön már ez egésség állapotja jobb, szükségessé tehetik. 69. S. Az öregek üszkének orvoslása a' baj különböző állapotjálioz képest különbözik.— Ha sérelem vagy más lielybelileg munkálkodó ártalom által szederjes vörösség, és daganat állanak be, úgy a' környülményekhöz képest, lágyító , csillapító , vagy száraz fűszeres borogatások ; heves gynladásnál pedig, és vérmes izmos egymiknél, .:adályok alkalmaztatnak. -— Csak ezen esetekről — és ezeken kívül a' bővérű betegekről—lehet azt érteni, hogy Dupuytren az érvágásokkal, nadályrakásokkal, tett lob ellenes gyógymóddal olly sükeres foganatokat eszköziött légyen. — A' közönséges gyógybánást a' helybclihöz szükség intézni; nagy fájdalom lévén jelen, mákony, a'környülményekhöz képest elegendő nagy adagokban nyújtátik, söttmég zsongöregbitő szerekkel is öszvckapcsoltatik. — Az öregek üszőkének másik fajánál, melly azonnal kormossággal és a' részek öszvezsngorodásával lép föl, csak szállékony szerekkel adott zsongöregbitők, a' különösen nagy fájdalmasságnál mákonnyal párosítva nyújtathatnak; mellyek mellé helybelikép csillapító borogatások köttetvén, általok ritka esetekben a' harapódzó fenének lcorlátlódása és leválása díszlik, és még a' beteg egy ideig tenghet. BALLlNG-nál az id. h. P. POTT, Bemerkungen über den kalten Brand an den Fusszehen und Füssen ; in dessen Sämmtlichen chirurg. Werken. Aus dein Engl. Berlin 1787. Bd. II. 533. lap. Az öregek üszkének egy igen érdekes példányát közöltem a' Heidelberger Klin. Annalen B. VI. H. 1—ben , mcllyben egy 82 esz. tendős asszonynál a' kézen és alkaron harapódzó fene, az erők illendő ápolgatása mellett korlátoltatván , a' fenés résznek lemállása , és meggyogyúlása diszlett. 70. S. A' fekvélyes fene az ágynak illendő , és egyenlő fölvetése, tollágyneműk helyett gereznákon fekvés, illendő tisztasága a' fehérnemüeknek, lepedőnek több izbeni váltása, a' fekvésnek gyakor változtatása, őz bőrnek a' beteg alá tétele, és a' nyomott rész hideg vízzel, ólomvizzel, vagy káforléllel való mosása által akadályoztatik meg. -— A' test megvörösödvén alája gyűrök, lószőrbülkészült kis párnák, fölhasított gerezna dugatik ollykép, hogy a' vörös rész üres helyre esvén, ne nyomassék , ezen kivül ólomvizbe , később borba , eczetbe, lővizbe mártott nyomadékok fölrakása, vagy petefehér, és káforbul álló kenőcs bedörgölése is hasznosak.