Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

466 II. OSZTÁLY. SEBEK. hoz képest a'bekötést minden, vagy minden másodnap, vagy ritkábban ismételni, melly alatt átalánosan azt .kell tekintetbe vennünk, hogy az odaragadó kötésdarabok levétele előtt azok langyos vizzel áztassanak föl, és a' leöltő fonalak ne feszitessenek. Ha varrat tétetett, akkor a' férezsszálagcsák a' harmadik és ötödik nap közt mozdítatnak félre, mellyek csomójiknál fogva metszetnek föl , és csipesszel az ellenkező oldalfelé huzatnak ki. 280. S. A' seb hirtelen egyesülése meg nem történhétvén, vagy a' sebet tulajdonságánál fogva (269 ) egyesíteni lehetetlen lévén, a' seb illyenkor genyedés, és sarjadzás által gyógyul meg. Efféle sebet, minekutána a' vértől megtisztitatott volna, enyhe kenőccsel fent finom téppohval fedjük be, mellyet aztán ragtapaszokkal, vagy pólyával erősítünk meg. Harmad vagy negyed napra a' kötést langyos vizzel megáztatván fölbontjuk, midőn aztán a' sebet, ha már a' genyedés bekövetkezett, száraz tépettel ujolag bekötjük.'—A' bedugott tépet nem ritkán a' seb fenekéhöz igen oda ragad, ottan nyugton marad ha már a' genyedés beköszöntött is, mi főkép olly sebeknél történik, mellyek valamennyire mélyek, p. o. daganatok kiirtása után, 'stb. illykor a' seb fenekét finom vászondarabbal fedjük, 's erre téppohot alkalmazunk. Ha a' husszemölcsök a' sebben emelkednek, a' gyógyulást a' seb' széleinek ragtapasszal eszközlött mértékletes öszvehuzása által segítjük. — A' genyedés közepszerü lévén, a' sebet 24 óra alatt csak egyszer kötjük be, melly bővebb lévén, azon idő alatt a' bekötést kétszer kívánja. A' jó geny készülésével mindenkor mértékletes lobfok jár. A' genyedés csekély, a' seb halovány, szélei pethyhüdtek lévén, egyszersmind ha a' legcsekélyebb érintetre is vérzik a' seb, a' gyuladás öregbítése végett izgató szereket u. m. az oszlató írt, orszírt a' kínát, vagy a' füzhéj főzetet, 'stb. alkalmazzuk. A' kelevényeknél fölhozott nedves meleg borongatásokkal tett gyógybánás általában még is elsőséget érdemel. — A' magasra hágott lobfoknál, hol a' seb feneke kiszárad, körűlete földagad, mindent, a' mi csak izgató, félre kell mozdítanunk, a' sebet pedig enyhe kenőcsökkel, és lágyító pépegyvelegekkel tartanunk. —Ha a' husszemölcsök bujálkodni kezdenek, pokolkővel hintessenek be, a' seb pedig nyomólag kötessék be, mi által a' gyógyítás is igen előmozditatik. A' geny'elválasztása és folszivása aszlázbeli tüne-