Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)
I. SZAKASZ. SEBEK ÁTALÁNOSAN. 437 vetorlódott rosz geny, romlott nedves hideg lég, meghüJ lések, vérvesztés , egyetérzésbeli, főkép az első utakban tanyázó ingerek, stb. 237. S. A' sebek gyógyítása kétfelekép lehetséges. 1.) Ila a' seb egyszerű, a' részek zúzódás által nem szenved ének, a' sebszélek viszonyos érintetben tartathatnak, és ha a' gyuladás nem nő annyira, hogy genyedéssel végződjék, hanem általa fehérnyés nyirkos nedv választatik el, illyenkor mondom a' sebszélek a' féhérnye által egyesülvén, és az edények két oldalról a' sebszélekben ellenkező irányban általok tovább folytatódván, ekként a' hegedés megtörténik, melly gyógyulásnak módja hirtelen egyesülésnek vagy első szándékbeli hegedésnek (reunio per primam intentionem) neveztetik. 2.) De ha a' seb nem egyesitetik, akkor az első napokban a' seb egész föliiletébül vöröses savós nedv izzad ki, melly genyes átizzadásba mén által. A' seb fölületén bizonyos saja sejtszövet termődik, melly a' benne tovább terjedő hajerek által husszemölcsökké képlődik, mellyek eleintén igen finomak, a' legkisebb érintetre is vérzenek, de lassankint merőkké lesznek, központjok felé öszvehúzódván, ekként a' seb körülete kisbedik. A' hússzemölcsök finom fölbőrrel húzódván be, rájok fehéres, fénylő, soha nem izzadó fedél terem, sebhelynek vagy hegjegynek (Cicatrix) neveztetik. A' sebgyógyulásnak ezen módja a' seb' genyedés útján való gyógyulásának, vagy másod szándékbeli hegedésnek (retmio per secundam intentionem) neveztetik. Hunter, Meckel, (Handbuch der pathologischen Anatomie. Bd. II. 2. Abth. 47. 1.) és mások három faját veszik föl az elvált részek öszveforrásának. t. i. a' hirtelen egyesülést, az öszvehegedés és a' szemölcsödés, vagy sarjadzás útján történő öszveforrást. A' hirtelen egyesülési sebgyógyulásnál az érintett szerzők állítása szerint a' két megvált sebfolületeken vér öntődvén ki, ez megheged, ön létrészeire oszlik, és a' seb' fölületére tapadván, ezen pillanattól fogva kezd a' seb' feneke egyesölni. A' vér a' fölületen kiszáradván, a' seb fölületét fedező varrá változik. Az ez alatt találtató vér részeiből az új részek veszik eredetöket, a' mennyiben a' vörös részek fölszívatván, a' hegedékeny nyirk marad hátra, 's ebből pótoltatnak ki a' veszett részek. A' ^hegedékeny nedv által eszközlött ezen egyesülés a' véredények magasztalt tehetsége nélkül történik , a' mennyiben a' kötszer magával a' vérrel öntodik ki, mi, ha nem diszlik, azon okból, mert a' vér főkép léggel való érülése miatt, sem el nem hal, sem pedig legalább készségét életmüves részszé lenni el nem veszti , és ha a' seb már jó ideig tartván , a' sértett edények nyilásai már egészen bezáródának , akkor úgy mondják gyuladás köszönt be. Mostan vagy a' megválasztott edények