Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

BEVEZETÉT. VII lebarátunk szenvedésein segíteni vágyunk. A' sebeszség történetét régi Egyiptom és Görögországban sürü homály fedezi, és tulaj donkép csak H i p p o c r a t e s s e 1 kezdődik, ki az előtte tett tapasztalásokat Öszve- és rendbeszedvén, ezekből bölcs elvekkel töltött tudományt állított föl. Irományaiból: de officina medici,-—de fracturis—de capitis vulneribus, — de articulis vei luxatis, <— de ulceribus, de fistulis, — az tetszik ki, hogy számos sebészi eszközök és kötőlékek birtokában lett légyen , és több vegbe vitt miitételei kézi gyakorlottságára mutatnak. Yelős tanításaiban több helyeken sebészi tárgyakról értekezik. Az alexandriai tanodában a' sebészség műveltebben áll elő, ebben tulajdon , 's egyetlen egy alapjára a' boncztudományra épitetvén, Erasistratus és Herophi— lus tették az első halottvizsgálatokat. Követőiket úgy tetteiket csak a' későbbi irományokból tudjuk. Aurelius Cornelius Celsus (HippocratesnéL csak nem 400 évvel később) ez után az egyetlen egy író. Ámbár C e 1 s u s Rómában élt, irományai még is nagyobb részt a' görögöké. Leginkább 7-dik könyvében adja elő a' sebészi műtételeket. C e 1 s ü s után emlékezetet érdemlenek S o r a n u s , Archigenes, és Rufus. Claudius Galenus (szűl. 131. évvel Kristus után) Marcus Aurelius Császár alatt élt Rómában. Sebészséget illető irományai leginkább a' Ilippocrateséinek magyarázataiból állanak. Commentarii tres in libr. de iis, quae in medici officina fiunt. — Comment. in libr. H/ppocratis de fracturis Lib. III. -— Comment. in lib. Hippoc.ratis de Articulis Lib. IP. Galeni libr. de fasciis. -— Galenus de hirudinibus, cucurbitulis, scarificcitione. — De tumoribus praeter natúr am. — De methodo medendi, és not. ad aphorismos. Galenus után egészen szűnállapot lépett föl, és a' hatodili századig csali kevés írókat lehet említeni, u. m. Oribásiust, Aetiust, trallesi Alexandert, és aeginaiPált. A" római birodalom halomra dültével, és az arabok berohanásával a' homály, és vadságnak idei következtek be. Ezen időszakaszban a' sebészség az arab orvosok kezei közt tengett, kik gazdagok valának ugyan a' sebészi eszközök dolgából, az izzó vasat sokszor alkalmazták, de a' boncztudományt egészen megvetették, és a' késtől igen irtództak. Közülök EbnSina, és Abulcasem nevezetesek. A' gyógy.— és sebtudomány a' keresztény Európában ezen idő közt a' papok kezében volt, és azon tökéletlenségre süllyedett alá, hogy a' görögök által birt müté-r