Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

III. SZAKASZ. GYULADÁS KÜLÖNÖS ÉLETMÜVEKBEN. 95 nája a' daganat miatt megszűkül, a' vizellés nem olly sugáros, közben közben fölakad. >—Gyakorta fájdalmas begyeredések, a' hudcsőbül vérzések származnak, és ha a' mony barlangos testei is földagadnak, a' monynak fájdalmas , húrnál, (chorda) nevezett, görbedése támad, a' mennyiben a' mony merevedésekor a' barlangos testek kinem tágulhatnak. Gyakorta a' beteg medenczéjében nehezséget érez , a' borék, a' tökök , a' gát igen érzékenyek, a' dűli- és lágyékmirígyek fájdalmasan dagadnak föl.'— Ollykor maga a' makknak fólülete is meggyulad, földagad, és genynemű nedvet választ el, (mallctakár, makl-lanló). Gyakran a' makktyú , avagy fityma is meggyulad, és olly nagyra dagad, hogy a' makk koszorúj ára visszatolni lehetetlen , fitymabörtön, phimosis) vagy ha ez erőszakosan vitetnék végbe, akkor ez a' makkoszorúián úgy öszvehurkolódzik, hogy visszatolni nem lehet (inallörv, makkperecz, paraphimosis). A' genyféle nedv, melly a' hudcsőbül szivárog, az igen erős gyuladásnál csekély, ollykor korcsszinű, zöldes , sőtt feketés f ollykor egészen fölakad, (száraz tahír). Erre lázmozgások, here- és szemgyuladások, az izülések daganatai jelennek ollykor meg. Az igen heves hudcsőlobnál a' gyuladás egész a' vizellő hólyagig terjed, és veszedelmes húgyfölakadást okoz. 146. S. Tartása ezen tüneményeknek különbözik. Enyhébb esetekben korán elenyésznek, a' folyás lassanként kevesbedik, és a' betegnek jó magatartása mellett, három négy hétre egészen eltűnik. Gyakorta idültté lesz, midőn is a' kifolyó nedv vékony, savós, szálféle minéműséget Ölt, reggelenként vizellés, vagy valamelly ösztön után kis mennyiségben jelenik meg, és ekként hónapok, sőtt esztendőkig is eltarthat. 147. S. A' hudcsőlob után a' hudcső hártyájának megváltozásai, ennek meg vastagodása, megszükülése, és a' düllmirigynek daganata, mint ugyan annyi utóbajok tapasztaltatnak. / 148. S. A' némbereknél a' takár a' méhhűvelyben telepedik meg; honnét a' gyuladás a' szemérmajkakra, a' hudcsőre, és a' csiklóra terjeszkedik kifelé. Ezen részekben fájdalmas viszketés támad, és nem sokára különböző tulajdonságú takonynak kifolyása jelenik meg, melly által