Bugát Pál: Éptan. Pest, Landerer, 1838. (r.sz. 2283)

IY s inának mintegy határtalan mezőnek egy tekintetteli átnézésére képessekké teszi, ha abban az egyes fogatok, mint mondani szokták, egymásból életművesen f'ejlődtettek ki: az még inkább fog gyönyörködtetni ; de ha jelen munkámat csinos nemzeti köntösbe bírtam öltöztetni, úgy, hogy a műveltebb tudós világ abban kedvét találja: az — az, mondom, égig ragadand , és Jie.ves mellemnek új táp-, lálmányává leszen, hogy ez után többre és magosbra is törekedjem. — Hanem ellenben, ha hellyel hellyel oly gyógyászi elveket hintettem volna munkámba, melyek tanítványig mat üzönczségökben talán szerencsétlen tettekre vezetnék: azon ugyan igen bánkódnám, de azokat jobbakkal fölcserélni el nem mulasztanám ; nem külömben, ha valaki előadásomban jobb és természetesebb útba igazítana, annak szinte hálával adódznám , mert ki nem tudja azt, hogy főképp a tanodai könyveknek a szép rend egyik derekabb oldalukat teszi. Tudom lesznek olyak is, kik nyelvemben fognak botránkozni, ezeknek csak azt vallom 5 hogy én azon emberek közé tartozom, kik sem nyelvünk tökéletességén el nem bízván magokat, sem tökélyte^ lensége miatt el nem csüggedvén, fárarihataílanul sietnek czélok eleibe ; szándékom ezen részről tiszía , ha bár ereim igen szűken jutottak is és valóban boldognak, igen boldognak fogom akkor magamat érzeni, ha szép nyelvünk dicsoszlopára csak egy virágcsát birtam ís tűzni. Jelen munkámban az olvasó azon neve-, zetes fogatokat , melyek felé a kevesbé nevezetesek minden oldaliul mintegy lógadoz-