Bugát Pál: Éptan. Pest, Landerer, 1838. (r.sz. 2283)

20 beli eltérés. — A remekkép tehát az életidőre néfcvé az élet delében áll, nemére nézve valamennyire közömbösködik, mérsékménye a négy sarkalatos íuérsékmények egyenlő vegyítékéből kerül ki, alkotmánya a két végső^ t. i. a durva és gyönge közé szoruló szerencsés, killeményére nézve végre oly, mely az aszkórosj és gutás közt lebeg. 27. g. Ezen minden embernek tulajdon bántalmakra riézve közepett álló remekkép egéssége legbiztosabb, legbátorságosabb , legállandóbb, legkívánatosabb; állapotja legboldogabb. — De hát a tőle való eltérések egéssége oly elhagy atatott e, hogy azt a legkisebb külső ok , vagy más a belső környülinényeknek bal csillagzata is földöntse 9 nem , mert azon alább említendő külső dolgokat, és élettudományos működéseket, melyek által az eltérés egéssége valamennyire megjavul, nem is említvén, az érintett bántalmak még belső természetüknél fogva kétféleképp javítathatnak meg: a.) ha az egyes bántalmak mivoltos bélegei lassanként csüggedni kezdenek. b.) az ellenkező természetű bántalmak ugyanazon egymiben együve kocczanván, annak egésségbeli állapotján javítón aki 28. SÁ bántalmak kisbedö bélegei tehát az eltéréseket A remekképhüz közelebb vezetik; e szerint egésségbeli állapotjokat jobb karba helyezik: e'ként a növekedő életkor ; a közömbösködő nem; a tompuló ösztönfogékonyságú vagy öregbedő visszaható erejű, és egyebb tulajdonságaira nézve is változó véres mérsékmény, az öreg-