Bugát Pál: Éptan. Pest, Landerer, 1838. (r.sz. 2283)

14 inét a belsőt és külsőt (a iengbdcst, (vegetaüo) ef ingékonyságot) kellessen megkülömböztetni, mind ezeket az élettudomány tanítja. — Ezen ösmeretekaek küvetküzésében , hol a három küvetközendő föltéleleket öszvevéve jelenlenni tapasztaljak, ott mindenütt egésséget mondunk jelenlenni: a.) hogy a belső élet, vagyis a legszorosabb értelemben vett táplálódás, mely mint parányéletmiivezetség jelenik meg, oly legyen, m ilyennek természeténél fogva lennie kell. b.) hogy ezen belső életet , az ingékonyság , mint belőle az ösztönök által kijejlekedett erb, két oldalrul mint ok, és fogonat jótévóleg környelje. c.) hogy a merb részek közé szorult, de velők egyenloleg nem vegyült az edényekben folydogáló folyó részek a belső életet hasonlólagvagy mint ok vagy mint fogonat két oldalrul jótékonyan ápolják. — A midőn az egyes életmüves testekben ezen három föltételt jelenlenni tapasztaljuk , őket egésségeseknek , állapotjokat pedig egésségnek nevezzük. Mivel pétiig az ember is csak egy egymis (individuális) életmüves test, kövétközik, hogy egéssége is az említett három föltételtől függjön. — Az egésségnek első föltétele a legnevezetesebb, úgy hogy az maga is elég lenne talán az épség fogatjára; a két utolsók az első nélkül az egésséget sehogy sem tehetik. 8. S. Kétféle egésséget külömböztetnek meg, t. i. általános , és meghatárzottat. Csak oly életmüves test, mely az életmüves kifejlődésnek fölső polczára hágván , azon változhatatlanul megmaradna , múlhatatlanul ifiií, sziin-