Benkő Sámuel: A fekete epés mértékletnek és az alatt el-rejtezett számtalan tündéres betegségnek....leirása... - Pest, Trattner, 1791.

I. rész. A' fekete epés mértékletnek eredetéről és elő-menéséről.

26 iái lenni, mivel-hogy egy darab réfzét ezen üregnek még a? kövérség tölti bé, és igy a' itidok, fziv, és annak nagy erei igen öfzve nyomattarnak , és fzorofs helyre bé zárattatnak. Az ollyan emberek nyakavaftag, de lágy, gyenge. Feje nagynak tettzik, de valóba az agy kopanya ürege igen kitsiny, mivel az agy-koponyát bé takarók vaftagabbak, maga a'koponya lágy, vaftag, fpongyiás, és az agy-velo kitsin. lllyenek az agy velőből eredendő érzö-inak-is. Ezek meilett magok az érzékeny eízközök ugyan nem igen éiefek, de még-is az érzéfek igen érzékenyek , és a' leg kifsebb ok-is az érzö inak egéfzfz alkotmánnyát egyfzeribe meg rezditi. Az egéízfz teil nehéz, a' lélekzet igen rövid, az illyetén ember tsupán laísú mozgáfokra, nagy terhek elébb - mozairtására és nehéz testének fel emelésére , fzdlettetett. Fogai ritkánn' jók, inye lágy, fpongyiás, nyelve gyakran tifztátalan. Tsoportos', nagyobhára hofzfzas, nem igen fájda!mas, nem-is vefzedelmefebb nyavalyák alá vagyon vetve. De a' betegség ritkánn' válik el egéfzfcen, 's ha fzintén ötet meg nem Öli is 5 még is mindazáltal nem-egéfzfzen gyógyúl-meg. Ha egy ideig has - fzorúlásban , vagy arra valo hajlandóságban hagvatik, és egy vagy más ki-iiritö efzközekenn a' tifzrátalanság a' reftbol ki nemhajtatik, majd fel-puítadáfokr61, eméfztetlenségröl, arany-erekról, kofzvényes f jdalmakrói, és podagrárál kezdi panafefzát.