Benkő Sámuel: A fekete epés mértékletnek és az alatt el-rejtezett számtalan tündéres betegségnek....leirása... - Pest, Trattner, 1791.

I. rész. A' fekete epés mértékletnek eredetéről és elő-menéséről.

tak, fe pedig előre azért meg nem ölettettek, hogy tel aggaíva és tartatva meg puhuljanak, annál is inkább, hogy pátzolt vad ízagot és izet nyerjenek. Ezeken kiviil, foha is az il yen keményen fzokott embert a' kulömbféle ételekkel kéfzitett afztalok, a' jó kövér levek, és toldalék étkek, vagy a' ízakátsnak mefterséges kélzitéfei, a^ meg rerheléíre nem édesgetik. Már az ollyan ember fovány, ábrázatja egyenes nem kbvér, ta^jciiizmaíok, nem potnihafú, bore könnyen áll a' husánn, durva, ízores ; feje bore- is olíy könnyen mozdulhat, hogy orrát, homlokát, és füleit majd könnyen mozgathatiya. Előálló pofatsonttyai eröfsek , minden hus-ikráji kemények, ki-állnak, egyenetlenek ; a' vér vifzfza vivo erek nagyok, és tsavargofok, tsontjai rövidek, állandók, eröfsek, tsuklói kitsinyck; de külső tagjai azegéfzfz test nagyságához és formájához keppeíl igen vastagok. Ha az iilyen beteg testét holta után fel bontják, vastag hártyákkal és inas-húfakkal kitsiny gyomrokot és béleket meg eröíittetetve talilyák. Mája és a' gyomor nagy ikrája (pdncreas) és veséji kitsinyek , fimák de, még-is tömöttek, kemények; takaró hája vékony, rövid, keskeny: a' hasát bé-takaró husikrái vaftagok, ki-állok, rövidek és belől-felöl úgybé hajlottak, hogy hafa külsőképpen egéfzfzenlapos, mejje tágas, ki-álló , domború. Tiidöji nagyok, és ha levegővel fel fújják, igen vifzízapötzkölödnek. illyennagy-