Benkő Sámuel: A fekete epés mértékletnek és az alatt el-rejtezett számtalan tündéres betegségnek....leirása... - Pest, Trattner, 1791.

I. rész. A' fekete epés mértékletnek eredetéről és elő-menéséről.

konyok, és kemények: tsontjai vékonyok, kicsinyek , és kemények ; a' tsontok hajiáíai kicsinyek, a' tsontok fznjai vékonyok, íimák; bélgégéje kitsiny, gyomra-is kicsiny, tömört, fzijjas, izmas , és belső réfze kiváltképpen repedétses : mája tömött, 'sálignyom többet hat lótnál. Már Tze'lius a' maga fzázzában efzre vette , hogy a' köfzvény b;zonyos időkben kezdődik , és uralkodik, ma pedig tudjuk, hogy bizonyos esztendőkben, főképpen pedig mikor az epés vagy epés rotháfztó, taknyos, és náthás folyosó - rorhafzcó hidegleléfek uralkodnak, az - is divatjában vagyon. Ugyan tsak az itt elő-hozott, és rofefzul orvoslatt hidegleléfekben , leg inkább kell érteni az epés nyári és öfzi hidegleléíeket. Mellyek magokra hagyatván vagy meg - folytatván, a' betegek magokat rofzfzul érzik, egéfzfzen fel - nem vehetik , de nem tudják mi bajok, mejjeket, vagy gyomrokat mintha valami nyomná; lankadtak, kedvetlenek , gondolkozók, gyomrok nehezen emé?zt, álmok nyughatatlan, elméjek tompa, kitsiny fzívuek, étel után reftek, álom után nem fris'Ultek, ritkán vizellenek és vizelletek homályos fzorulásban vágynák; ritkán éheznek, de hozzá kezdvén, jól efznek és tselekedeteket meg-bánnyák, fel-böfö'gefeket fzenvednek, gyomrok és hasak , mint ha mindég tele volna, pulsussok kitsiny, fzapora, kezeikés lábaik néha fáznak, nyelvek tsak reggel tifztátalan, hőség és fzomiuság nélkül vágynák, a' bor egy fzempillantásig vidám,tja őket, azután még kedvetlenebbek; torkok el-rekedt; nehezen lélekzenek ; reggel fel-kelvén, vagy mozogván , slirli enyves nyálat köpnek-ki-, ugyan, ezen idő tájban némellyek köfzvényröl , máfok farsábáról, az arany erefek a' vak arany errö! , az afzfzonyok a' ho - ízám fel-akadásáról, máfok karokon és fzárakon ki-pattagzaai fzokott korpá-