Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
MÉSZÁROS CSABA: Posztszocializmus és posztkolonializmus: Szibéria megértésének keretei Európában
brigád körében gyűjtötte anyagát. A három kutatás közös vonása, hogy egyszerre vizsgálja a falubeli, valamint a falun kívüli (tundrán, erdős tundrán, illetve tajgában zajló) élet jelenségeit. 7. Mindazonáltal ha pontosabb adatokhoz szeretnénk jutni a dolgánokról mint az oroszok által elismert etnikai csoportról, akkor érdemesebb Anderson 2000-ben megjelent munkáját kézbe venni. 8. A szaha tongus szó, amelyből a korábbi szakirodalmi munkákban található tunguz szó eredeztethető, a nem szaha életmódot folytató réntartó vadászok pejoratív jellegű jelölője. 9. Forsyth (1992) Szibéria feltárását és beolvasztását a cári Oroszországba mint gyarmatosítási folyamatot írja le. Slezkine ( I 994) más oldalról közelíti meg a kérdést: azt kutatja, hogy milyen szemlélet vezérelte az oroszokat akkor, amikor a szibériai népekhez fűződő viszonyukat értelmezni kívánták. Slezkine meglátása szerint a módszerek és a szemlélet, mellyel az oroszok Szibéria ügyeit intézték, a gyarmatosítókra jellemző. 10. Különösen jó példát ad Mcknight (2002) arra, hogy miképpen lehet értelmezni a kolonializmus és a többségi európaiak hatását az alkoholfogyasztásra és egy terület ökológiai forrásainak kihasználására az ausztrál bennszülöttek közt. A szerző kérdésfelvetése kifejezetten összefüggésbe hozható olyan jelenségekkel is, amelyekkel a Szibériában dolgozó kutató nap mint nap találkozik. A példák sorát lehetne még szaporítani, de felesleges, a tendencia így is világos: Oroszországot az antropológiai kutatás kevésbé vizsgálja kolonialista államként, mint a posztszocializmus jelenségeinek kutatási területeként. I 1. A szerző ezen megállapítása azért is fontos, mert a gyűjtögető és vadásztársadalmak, illetve az állattartó társadalmak bemutatása, leírása az antropológiai szakirodalomban korábban egymástól függetlenül történt, olyan gazdálkodási formáknak tartva őket, amelyek egymást kizárják. 12. Nikolai Ssorin-Chaikov (2003) könyvének fő gondolata éppen erre, vagyis az orosz állam gyengeségére és az állami szerepeket felvállaló társadalmi gyakorlatra vonatkozik. 13. Mindenekelőtt a fonetikai átírásban, lejegyzésben bukkannak fel hibák, így például a dolgánban előforduló „ü" hang lejegyzése nem következetes. Az ÜrüngKhaia („fehér hegy") alakja a könyvben végig Uurung Khaia (7), de más esetben y-nal jelzi a szerző az „ü" hangot, mint a pöhüölek (Ventselnél pöhyölök, XX, „település") szó esetében. A hosszúság jelölése teljesen következetlen és érthetetlen. A szerző ott jelöli, ahol nincs (pl. Uurung, „fehér"), és nem jelöli, ahol van. Az is megesik, hogy egyazon szót kétféleképpen jelöl (pl. sakhyyr, XIX, illetve sahyyr, 101, „alaptábor, raktártábor"). A dolgán nyelv hangállományának számos hibával, pontatlansággal terhelt átadásán túl e nyelv morfológiai szabályait sem tükrözik a lejegyzések: például a Tiisteekh („fogas") helyett Tüstaakh alakot lehet látni (93), vagy a Chóehördaakh helynév szerepel ( 12) valószínűleg a Chochuurdaakh („kimagasló") helyett. Az is előfordul, hogy a szerző (valamit félrehallva) egyszerűen teljesen értelmetlen vagy más jelentésű szót ír le: így a Qolub Tölüür Aryyta (133) helynév nem azt jelenti, hogy „a sziget, ahol a galamb születik", hanem azt, hogy „a sziget, ahol a galamb fizet". A helyes alak Qolub törüür aryyta lenne. Ez esetben nyilvánvaló félrehallásról van szó. Megjegyzendő, hogy itt a szerző egy harmadik módon (az „y" és az „u" mellett): „ü" betűvel jelöli az „ü" hangot. A Chai dakh kifejezés ( 149) pedig ebben a formában nem értelmes sem dolgánul, sem szahául, csupán (nyelvjárási változattól függően) a Chaidyakh vagy a Cheidiekke jelentheti azt, hogy „teázzunk". o s o (N
