Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
Tabló - Urbanisztika Balkanica - városetnológia Délkelet-Európában. Ethnologia Balkanica. Journal for Southeastern Antropology 9-10. Mészáros Borbála
a városi populáris kultúra különböző színtereinek és csatornáinak kutatása. A hasonló tematika mögött azonban mégis megtalálható az a sajátos problematika, amely a térséget és városi kultúráit, illetve az urbanizációról való helyi gondolkodást jellemzi. A Balkán-diskurzus és a város Mindenekelőtt fel kell tenni azt a kérdést, hogy az előbb említett „térség" voltaképpen miben is áll pontosan, van-e relevanciája balkáni vagy délkelet-európai városokról mint az urbanizáció sajátos mintáiról beszélni, ahogy azt a konferencia és a folyóirat címe is sugallja. Ahogy Thomas Hengartner plenáris előadásában 2 megfogalmazta, több mint kérdéses, hogy a várost lehet-e az urbanizáció városhatáron túl mutató jellege és általános társadalmi és kulturális beágyazottsága miatt mint zárt rendszert vizsgálni. Ez mindenképpen azt támasztja alá, hogy a régió főbb társadalmi-kulturális kérdései, konfliktusai (etnicitás, nacionalizmus, modernizáció, Ottoman éra és a háború emlékezete) megjelennek a városi életben is, amit a kötet tanulmányai is jól mutatnak. Másrészt azonban az egyes városok magukon viselik a szűkebb lokális történelem legkülönbözőbb nyomait, így a térség városairól is kizárólag többes számban beszélhetünk a közös jellemzők keresése közben. A konferenciakötetek tanulmányainak döntő többsége egy-egy várost vizsgál, csak néhány bocsátkozik közülük országon belüli (leggyakrabban szerbiai, illetve az egykori jugoszláv területeket illető) összehasonlításba, általánosításba. Csupán Maximilian Hartmuth tanulmánya 3 beszél kifejezetten a „balkáni városokról", illetve azok nemzeti építészeti mozgalmainak a bizánci és az Ottoman tradícióhoz való viszonyáról. A téma- és címválasztások, valamint maguk a tanulmányok is inkább kerülik tehát a Balkán megterhelt fogalmát, kivétel ez alól Stef Jansen később bővebben kifejtésre kerülő írása, mely a szerbiai város-vidék polémiát kifejezetten a Maria Todorova-féle Balkán-diskurzusba (Todorova 1997) ágyazza be. Szintén szembetűnő, hogy a konferencia „óvatos" címválasztásával (lásd Southeastern Europe) ellentétben az előadásokban tárgyalt városok, régiók jellemzően a közgondolkodás által szűk értelemben vett Balkánon találhatók: Szerbiában, Bulgáriában és Albániában, és jóval kisebb számban fordulnak elő romániai, horvátországi, szlovéniai, görög vagy akár a gyakran szintén Délkelet-Európához sorolt magyarországi 4 helyszínek. Délkelet-Európa fogalma a második világháború után terjedt el, felváltva a negatív konnotációkkal terhelt Balkán ^ kifejezést, amely mára már teljesen dekontextualizálódott, s amelyet gyakran a leghalványabb földrajzi ismeretekkel sem rendelkező emberek is megértenek és hasz4? nálnak. ~£ ,,[A] »Balkan« sértő megjelölés; létezik valahol egy kevéssé vagy elégtelenül ismert realitás, amelyet Balkánnak neveznek; ez a valóság meg kell hogy egyezzen az így megterhelt jelöléssel, így az visszavetítődik az autonóm módon tevékenykedő jelölő háta mögé." (Todorova 1997:36.) A Balkán fogalma mögött egyrészt olyan jelenségek vannak, mint a multietnicitás, az etnikai konfliktusok, a kis, egymással ellenséges politikai erők harca, ami nagyrészt 282 az Oszmán Birodalom szétesése utáni nemzeti mozgalmaknak, valamint az elmúlt ^2 ,-0
