Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MÉSZÁROS CSABA: Posztszocializmus és posztkolonializmus: Szibéria megértésének keretei Európában

dász- és a réntartó brigádok. A vadrének vadászata és a szelídített rének tartása nem két egymásnak ellentmondó feladat, hanem egyazon életformának két oldala." így a vadrének és a háziasított rének ismerete két egymást feltételező tudás a területen. Azok a rénpásztorok, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek, és akiknek a keze alatt jobban szaporodik a rénállomány, egy gazdasági egységen belül magasabb pozíciókat foglalhatnak el, mint társaik. Mivel a rénszarvastartás alapvető gazdasági egysége nem a személy, hanem az elemi család, ezért a megfelelő technikák ismerete nem önmagában a jó pásztor vagy a brigádvezető, hanem az egész család társadalmi helyzetét befolyásolja. A rénszarvasok tulajdonlási formája a sokféle gazdasági egységnek köszönhetően igen változatos. A térségben találhatók állami, szövetkezeti és magántulajdonú rénszarvasok egyaránt. Az igazi kérdés azonban nem az, hogy ki a tulajdonosa a rénszarvasoknak, hanem az, hogy ki tartja őket. A rénszarvastartás minősége szabja meg tehát azokat a viszonyokat, amelyek a családok közti viszonyokat alakítják. A rénszarvas kölcsönadása, ajándékozása, felvigyázása mind olyan cselekedetek, amelyek a maguk gazdasági jelentőségén túl kifejezik egyes rokoni, illetve baráti csoportok összetartásának természetét. Etnicitás és ellenőrzés - a gazdálkodási rendszer fenntartásának feltételei Az utolsó két fejezet a földhöz, a cseréhez és a rénszarvasokhoz fűződő viszony működtetésének és megőrzésének két módját mutatja be. Ezek közül az egyik az etnikus identitás, amely egyesítve fejezi ki a területhez, a réntartáshoz mint életmódhoz való kötődést, valamint az azonos etnikus csoporthoz tartozók összetartását. A másik fejezet a társadalmi ellenőrzés belső technikáit mutatja be, amelyek alkalmazása révén a közösség képes levezetni belül keletkező feszültségeit, biztosítva a rendszer működését. Látható, hogy az etnicitás kifelé működik, az anaabyriak másokkal (a közép-jakutiai szahákkal vagy az oroszokkal) szemben fogalmazzák meg és védik etnikus alapon érdekeiket, a társadalmi ellenőrzés pedig befelé működik, azaz a közösség különféle eszközeivel a külső tényezőket (rendőrség, törvények stb.) kizárva igyekszik megró szüntetni a rendszer működését fenyegető anomáliákat. 7 A dolgán etnikus identitás sajátos elemeinek problémáját fentebb már érintettem, £ e helyt csak a következő megjegyzéseim lennének. Aimar Ventsel pontosan látja, hogy 2. az etnikai határok kialakításáért elsősorban a kolonialista céljait védelmező orosz állam ^ bürokratikus rendszere volt felelős. Ezeket az etnikai határokat a szovjet rendszerben már tényként kezelték, és -ahogyan a szerző is állítja - ezen határok alapján történt § meg a források felosztása. A szovjet állam nemcsak arra törekedett, hogy közigazgatási szinten kezelje és használja az etnikus identitást, hanem annak megerősítésében és formálásában tevőlegesen is részt vett. Mindezt természetesen saját céljainak megfelelően tette, annak érdekében, hogy a tundraiak életének ezt a szegmensét is ellenőrzése alá vonja. A tundraiak azonban, ahogyan Ventsel megállapítja, a számukra állami szinten létrehozott identitások közül (szaha, dolgán, evenki) az adott helyzethez illeszkedve és sajátos érdekeiknek megfelelően választanak, ezzel mintegy pár268 beszédet tartva fent a felülről és az alulról jövő etnikus identitások között.