Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
HAUPTMAN GYÖNGYI: Egy 17. századi kelengyeláda múzeumi és történeti kontextusa
HAUPTMAN GYÖNGYI Egy 17. századi kelengyeláda múzeumi és történeti kontextusa „A specifikus történelmi adottságok ismerete híján legjobb esetben is csak a művészi kivitelre csodálkozhatunk rá; de az a purisztikus múzeumi dogma, amely szerint a tárgyak önmagukért szólnak, még a műalkotások esetében sem igaz." (Bausinger 2005:1 I) Milyen lehetőségei vannak, és milyen eredménye lehet, ha megpróbáljuk egy információk nélkül, véletlenszerűen múzeumba került, önmagában álló tárgy élettörténetét utólag rekonstruálni? A tanulmány egy kivételes esztétikai értékű, de eredetileg mindenféle társadalmi-történeti kontextus nélküli műtárgy, egy 17. századi, restaurált kelengyeláda múzeumi sorsát, valamint történetének, jelentésének a múzeumi kutatómunka során feltáruló rétegeit mutatja be. A tárgy múltja után „nyomozva" a helyi történelemre vonatkozó írásos és szóbeli források segítségével belepillantottunk egy kis település 20. századi történetébe. A forrásokat elemezve érzékelhetővé vált egy kis település helyi emlékezete szerveződésének, alakulásának belső dinamikája is. A láda története ugyanakkor a múzeum és a múzeumi terep, vagyis a helyi történelem feldolgozásának és bemutatásának „hivatalos" intézménye, valamint az általa kutatott hely közötti kapcsolatról is szól, és a múzeumi munka önreflexív átgondolására késztet. £\ nagyatádi Városi Múzeum 2006-ban volt tízéves. A kerek évforduló jó alkalom volt arra, hogy végiggondoljuk az alapítás óta eltelt (aránylag rövid, az intézmény szempontjából mégis jelentős, alapozó) időszak legfontosabb eseményeit, eredményeit, s mindezt egy ünnepi esemény keretében a múzeum közönségének is megmu- od tassuk. 7 Az ünnepet egyetlen tárgy, a 2006 tavaszán restaurált I 7. századi, késő reneszánsz ^ kelengyeláda köré szerveztük. A ládának ezt a kiemelt szerepét, ünnepi kontextusba emelését több dolog miatt is indokoltnak éreztük. Indokolta egyrészt a gyűjteményben o elfoglalt különleges helye, hiszen ez a múzeum gyűjteményének legrégebbi műtárgya, ÍL_2 ami ráadásul kivételes művészi, esztétikai értéket képvisel (az országos múzeumok § gyűjteményeiben is ritkaságnak számít az ilyen korú és művészi színvonalú bútor 1 ). Másrészt a múzeum eddigi történetének legsikeresebb pályázata révén a láda helyreállítására kivételesen nagy (sőt - az egész gyűjtemény eddigi állagvédelmét tekintve - aránytalanul nagy) összeget tudtunk fordítani, 2 amit szintén érdemesnek tartottunk az évfordulós ünnep kapcsán kiemelni. Mindezek mellett a felújítás összetett múzeumi munkája során bővült és minőségileg javult a műtárgyra vonatkozó információanyag, így az addig önmagában álló, jelentés nélküli tárgy kulturális-történeti összefüggés- 249
