Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Greetings from Nagygörbő

meglehetősen elkülönült falvak lakosságát: noha valamennyi település rendelkezik önálló területtel a hegyen, de az egyes családi birtokok átfedik a községhatárokat, új szomszédsági viszonyokat hoznak létre. A hegyen jelenleg zajló átalakulási folyamatokat értelmezve egyszerre figyelhető meg a naturalizáció - az egykor gondosan megművelt szőlőskertekből, gyümölcsösökből egyre nagyobb területeket hódít vissza magának a természet, illetve sokkal lassabban ugyan, de elindultak a turizmusiparral összefüggő, különböző szimbolizációs folyamatok is, nem függetlenül a Nemzeti Park tevékenységétől (tanösvényeket hoztak létre, a turisztikai feltárást elősegítő tájékoztató kiadványokat adnak ki, pályázatokat készítenek elő). A képzőművészeti munkák Betűfelhő Szabó Marianna akciójának helyszíneként a terület egyik kitüntetett földrajzi pontját választotta: a hegytetőn, a felhagyott bányaudvar előtt egy szakadék található, ahonnan észak felé, a környező települések irányába messze el lehet látni. Ezen a ponton ér véget a Balaton-felvidék inkább hegyes-erdős vidéke, s kezdődik a Kisalföld sokkal szelídebb, lankás területe. A munka előkészítéseként a magyar ábécé valamennyi betűjét kivágta fehér papírból, s ezt a betűhalmazt egy lepelbe csomagolta. Az ugyancsak fehér, áttetsző anyagot két oldalról felemelve maga a szél volt az, amely útjára bocsátotta a betűket. Egy egész betűfelhő sodródott a hegyről a síkság, az erdőből a falu irányába, s így rakódtak le az egyes betűk fákra, kerültek bele mélyedésekbe, vagy szavakká összekapaszkodva tovább folytatták útjukat. Az installáció főként természet és kultúra dichotómiájára építve, játékosan mutatja be azt a folyamatot, ahogyan a mindennapi élet textuális szövete létrejön, ahogyan a betűk médiái önálló világot alkotva lebegnek a táj és a lokalitás fölött. Úton Horváth Erzsébet munkájának tárgya teljesen lényegtelen, mellékes tárgy: koszos kék, műanyag nejloncsíkok (talán zsákdarabok), melyeket valamikor valaki a hegy tetején körbefutó ösvényt övező fákra kötözött, valószínűleg útjelzőként. A hegy különleges szerepe, illetve az utóbbi évtizedben végbement radikális átalakulása a község(ek) életében sokszor előkerül az interjúkban, elemzésekben - jelen esetben egy mellékes, talált tárgy mondja el ugyanezt a történetet: ipari és természeti vidék határán lenni, kiemelkedni, mégis belesimulni a környezetbe, egykor a mindennapi élet tárgyaként funkcionálni, nagyon is praktikus célokat szolgálni, mostanra már teljesen átalakulva a felbukkanó idegenek, turisták útmutatójaként. Az installáció szépen fényképezett álló- és mozgóképek segítségével mutatja be a hely általa fontosnak tartott történetét, azt a folyamatot, ahogyan ez a valamikor ipari, mesterséges tárgy - kitéve a természeti erők folyamatos játékának - maga is naturalizálódik, belesimul környezetébe, ám eközben mégis fenntart valamifajta utalást egy