Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

N. KOVÁCS TÍMEA: A kultúra metaforái

ciális identitások jönnek létre. Kérdésessé válik, hogy a kulturális identitások s a kultúrák folytonos mozgásban levésé - az a jelenség, amit James Clifford az „utazó kultúrák" fogalmával ír le (Clifford 1999:492) - összerendezhető-e még az antropológiának a terepmunka klasszikus korszakában kialakult koncepcióival. A territoriális kultúrafogalom elavultsága, illetve a hozzá való ragaszkodás azonban nem csak az antropológia módszertana és a diszciplína önmeghatározása számára jelent komoly dilemmát. A kicsiny, áttekinthető világok és a köztük húzódó határok elképzelése már régesrég kicsúszott az antropológia vélt vagy valós hatóköréből, sőt sohasem tartozott kizárólag a tudományos diskurzusok körébe. A csoport, a tér és a kultúra hármasa a modernitás mindmáig hatékony fikcióinak egyike, amely társadalmi, politikai retorikák, nemzetállami érvelések része volt, és ma is az. E fikció magában foglalja, hogy a nemzetek meghatározott territóriumokhoz köthető, egymástól szétváló egységek, hogy az embereknek a nemzet teréhez, de általában a helyekhez tartozása természetes, illetve hogy a kultúra nem másban, mint éppen ezekben a helyekben gyökerezik (vö. Niedermüller I 998). Nem zárhatjuk ki, hogy az antropológia saját kultúrafogalmában éppen a modernitásnak ezeket az elveit reflektálja. S ha így van, még eggyel több érv szól az ellen, hogy a tudományt kiemeljük a társadalmi beszédmódok közegéből. A kultúra azon fogalmak közé tartozik, amelyekről soha nem fogjuk tudni leválasztani, hogy kik, mikor és miként beszélnek róla. JEGYZETEK 1. A kultúra a 18. században lesz a művelt közbeszéd része. „E szavak: felvilágosodás, kultúra, képzés, nyelvünk új jövevényei. Elsősorban a könyvek nyelvéhez tartoznak. A közönséges nép alig érti őket." Moses Mendelssohn: Was heißt aufklären? ( I 784): idézi Luserke 1996:

1 72. 2. Az amerikai antropológus, Terence Turner, aki a brazil esőerdőben több mint huszonöt évet töltött el a kajapo indiánok között, arról számol be, hogy az indiánok nyelvében az elmúlt időszakban egy különleges új szó jelent meg: a cultura. Az esetet idézi Hannerz 1995:74. Rögtön fölmerül persze a gyanú, hogy az antropológus, a „szakértő" jelenléte szerepet játszott az új jövevényszó megjelenésében. 3. Elias azonban további finom elkülönülésekre is fölhívja a figyelmünket, amikor a kultúra fogalma mellett a szintén új keletű civilizáció keletkezéstörténetét és társadalmi kontextusát elemzi. A m francia és angol tradícióval szemben a német társadalomban e két kategóriát szembeállítják, _L méghozzá a társadalmi eliten belüli különbségek szimbolikus megfogalmazása érdekében. A £3 német nemesség a felszínesnek tekintett civilizáció letéteményese, ellenben a politikai hatalom- g ból még kiszorított, de azt egyre erőteljesebben magának követelő polgárság a művészetek o kontextusában meghatározott eszményi kultúra hordozójaként tekint magára. A negatívan de- 3 finiá

It civilizáció később franciák és németek nemzeti ellentétét is megfogalmazhatóvá teszi (vö. o.JS Elias 1987: IOI-I4I). A kultúra és a civilizáció 18. századi német szembeállítása valószínűleg összefüggésbe hozható a francia állam- és a német kultúrnemzet-koncepcióval, azaz az eltérő módon épülő nacionalizmusokkal. Ennek kifejtésére azonban itt nincs módom. 4. Osterhammel rámutat, hogy a kora újkori Európa kétféle módon szerzett tapasztalatokat az idegenségről, egyrészt az idegen civilizációkba való behatoláson keresztül, másrészt az idegen hódítók - így például a törökök - elleni védekezés során. Ez utóbbi azonban csak a kontinens „széleit" érintette, amiből kifolyólag a saját kultúra keretein belül kevés közvetlen kapcsolat 23 |