Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

N. KOVÁCS TÍMEA: A kultúra metaforái

raival írja felül). Mivel feltételezi, hogy a megfigyelt közösség és annak viselkedése saját racionalitással és szabályokkal bír, hiszen a legapróbb viselkedésdarabkának is értelme van, s valami átfogó egészbe illeszkedik, azaz a közösség kultúrával rendelkezik, ezért egyúttal azt is kijelenti, hogy ennek a kultúrának határai vannak, amelyek éppen a közösség határaival, végső soron a hely (földrajzi) határaival egyeznek meg. Malinowski alapfeltevése tehát az, hogy a kultúra egy területileg körülhatárolt közösséghez tartozik, egy területileg körülhatárolható közösséget tart össze. A kultúra határait ilyen értelemben adottnak tételezte, s nem vette figyelembe, hogy az antropológiai terep határait a részt vevő megfigyelés módszerével dolgozó kutató maga vonja meg. Kérdéses, hogy az antropológus talál-e valóban zárt, önmagában teljes kultúrákat, vagy pedig a módszer és a tárgy egymásnak való megfeleltetésén keresztül maga hozza létre azokat? A kultúra tárggyá tétele, az idegen kultúráknak tulajdonított rend és racionalitás lényegében egy pozitív értelmű kisajátítási műveletbe illeszkedik (Berg-Fuchs I 993:32). Pozitív értelmű, mert a „primitív" kultúrákat a nyugatiakkal egyenrangúvá teszi ez a művelet, hiszen elismeri saját szabály- és rendszerszerűségüket. Ugyanakkor e szabályok és funkciók azok, amelyek igazándiból az antropológiai kutatás tárgyaivá avatják a furcsa szokásokat, idegen világokat. A megfigyelhető jelenségek mögött struktúrát és rendet felfedező antropológus pedig egyúttal saját szakmai kompetenciáját jeleníti meg, hiszen elemzéseivel azt bizonyítja, hogy rendelkezik olyan tudással és eszközökkel, amelyek alkalmazásával képes egy idegen kultúra szisztematikus vizsgálatára, a jelenségek mögött meghúzódó és a szemlélő számára rejtve maradt összefüggések feltárására. Másként fogalmazva: a kultúra tudományos tárgyként való létrehozása valójában az antropológia és az antropológus tekintélyét hatékonyan megalapozó művelet. A körbehatárolt és méltó vizsgálati tárgyként definiált kultúrával egy tudomány kezdi saját társadalmi legitimitását szavatolni. IN S O A határtalanná váló kultúra A „steril" tudományos tárggyá avatott kultúra részek, pozíciók, funkciók vagy struktúrák szuperorganikus elrendeződése lesz, szorosan illeszkedve a tudományos hierarchia csúcsán elhelyezkedő természettudományokhoz. Malinowski a törzsi kultúra „vázáról", „húsáról és véréről" beszél - a kultúrát az emberi test szerveződésének mintájára részekre bontva. A strukturális összefüggések, illetve a részek és az egész viszonyának meghatározására a biológiai organizmusok vagy a mechanikai szerkezetek J2ÏI modelljei szinte maguktól kínálkoznak, úgy is mondhatnánk, a korabeli levegőben lógJSo nak. Az antropológusok a klasszikus mechanikát, az állatok és a növények morfológiáját és fiziológiáját tanulmányozzák fogalmak, modellek után kutatva. Az I 930-as évekre megszilárduló antropológiai szemlélet a kultúrát - mivel azt elsősorban egyetlen egészként, rendszerezett halmazként fogja föl - mindenekelőtt szerkezeti felépítésében, illetve kiterjedésében igyekszik leírni. Az antropológia ekkorra kialakult, természettudományos ihletésű nyelve intézményes szinten is lecsapódik (az archeológiát, a fizikai, biológiai antropológiát, a nyelvészetet és a kulturális antropológiát egyesítő 228 úgynevezett four fields modellben).