Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Helyzet - Kalas Györgyi: „Kis tündérvilágra leltünk" A csángók megjelenítése a sajtóban

Helyzet KA LAS GYÖRGyi „Kis tündérvilágra leltünk" A csángók megjelenítése a sajtóban Cs ángó reneszánsz? - tették fel nemrégiben a kérdést a Korunk című folyóiratban (Tánczos 2003), és bár a kérdőjel messzemenően arra utal, hogy a téma további kiterjedt vizsgálódást igényel, nem áll messze az igazságtól, aki a csángókérdés soha nem látott újjáéledéséről beszél. A csángók (és különösen az etnikai hovatartozásukat tekintve megosztott moldvai csángók) kérdése lassan két évszázada izgatja a magyar kutatókat, az utóbbi években is nagy számban jelennek meg a csángó témájú könyvek, tanulmányok és fényképalbumok. Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy a téma iránt már nemcsak az Erdélyt járó folkloristák vagy társadalomtudósok érdeklődnek, hanem egyre fokozottabb mértékben a magyarországi, sőt európai közélet is, erre utal a csángókérdés soha nem látott reprezentációja a magyar médiában, valamint a Moldvába és Gyimesbe irányuló igen élénk turizmus. Ez a helyzet számos új kutatási területet tár a társadalomtudósok elé, a csángókhoz irányuló turizmus kutatására például már több kísérletet is láthattunk (Szilágyi 2006; Ilyes 2003). Ugyanakkor mindenképpen fontos azon egyedi és különleges viszonyulás alakulásának feltárása, mely egy egész országot kapcsol egy távoli, elzárt népcsoporthoz. A moldvai csángók nem vettek részt a nemzetépítésben, ám az „anyaország" természetesnek mondható különleges figyelemben részesíti őket mint a magyar múlt egy igen régi, archaikus arcának őrzőit, és ezt a kapcsolatot talán - a turizmus mellett - a csángókról való beszéd kutatásával lehet leginkább feltárni. Ennek igen szerves része a csángók médiareprezentációja, jelen dolgozat éppen ezért arra tesz kísérletet, hogy kijelöljön néhány olyan kutatási irányt, mely hasznosnak bizonyulhat a csángókról való beszéd mélyebb megértésében. A dolgozat a sajtóbeli reprezentációra koncentrál, és az utóbbi években megjelent cikkek, írások elemzésével igyekszik kijelölni egy leendő kutatás útját. Illúzióvesztettség ^ X A magyar tudományos élet már a I 9. században - párhuzamosan a magyarság eredetkutatásával - aktívan foglalkozott a csángókkal - mint a magyarság „keleti bástyájával" ~3 -, és az érdeklődés rendületlenül aktív volt egészen az I 950-es évekig. Míg ez az időszak olyan jelentős munkákat hozott, mint Domokos Pál Péter A moldvai magyarság vagy éppen Mikecs László Csángók című műve, az ezután következő négy évtized nem sokat tett hozzá a csángókutatáshoz; igaz - főként Kallós Zoltán gyűjtései révén - a folklóranyag ekkor is gazdagodott. A csángókutatás feléledése az I 990-es években kezdődött, majd ez az aktív érdeklődés az I 990-es évek közepétől a magyar sajtóban és a média egyéb területein is rendületlenül folytatódik. Tánczos Vilmos a már említett 329