Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Másságképek - gondolatok egy kiállítás kapcsán Nous autres différents, Néprajzi Múzeum, Genf Szántó Diana

lévő múzeumi anyagaival, hanem a projekt I 999-es megindulása óta folyamatosan új felvételeket készítenek országszerte. Miközben az archívum egyszerre tanúskodik a mai társadalom információs, hálózati és konvergáló jellegéről (technológiája és az együttműködő intézmények révén), illetve a civil szféra növekvő jelentőségéről (az archívumot fenntartó alapítvány révén), ezáltal az emlékezet kanonizálásában egykor monopóliumot élvező múzeumszentélyek rejtett anyagainak demokratikus szándékú, az interaktivitást és a nemzetközi örökségpiacot is serkentő hozzáférhetővé tételéről (vö. Ébli 2003; Fejős 2003a; György 2003: 145-182, más megközelítésben: Rab 2004), a kiadvány egésze mégiscsak valamiféle zavart, kánon hiányában keletkező koncepciónélküliséget sejtet. A leporelló mindössze így összegzi a munka fő célját: „[...] a konzerválási eljárás révén olyan kulturális örökséget gyűjtünk össze, amelyre hitünk szerint a jövőben Romániának és Európának is szüksége van". Az alapítvány, amely egyébként a dokumentálás mellett például a kortárs kísérleti filmezést is támogatja, úgy tűnik, a „népi kultúrát" illetően nem keresi új diskurzusok lehetőségét, hanem - a múzeumszentélyek memóriatáraihoz hasonlóan - egyfajta archívumi láz részeseként muzealizál, és legfeljebb a nemzetközi turisztikai piacon jelenik meg közvetítőként, „kontaktzónaként". De nemcsak a tartalom, hanem a forma is fölvet kérdéseket: mivel nyújt többet egy ilyen kiadvány az interneten hozzáférhető archívumokhoz képest az egyre terebélyesedő globális faluban, ahol a CD-ROM-ot éppúgy csak az szerezheti be, aki a világháló vonatkozásában is a „digitális szakadék" innenső oldalán találja magát? Amennyiben a CD-ROM nem koherens kulturális termékként jelenik meg, csupán adathalmazként, akkor zártsága és statikussága révén még kevesebbet is nyújt a világháló dinamikus, globális archívumaihoz képest. Hiszen az internet kínálatát figyelve még érzékletesebb a múzeumoknak és magának az alapítványnak a versenyhelyzete: ha csak a Youtube-on vagy a Google képkereső segítségével körülnézünk, néhány keresőszóval rengeteg persze a mobiltelefonos felvételtől a stúdiófelvételig igen eltérő minőségű - hasonló anyagot találunk. És tegyük hozzá: az imént említett inkoherencia következtében most csak állóképekre gondolva - a könyv formátumú katalógusokkal szemben is csupán kapacitása és alacsony költségigénye miatt élvezhet előnyt a CD-ROM. Természetesen mindez a kritika érvényét veszti, amennyiben az archívum határozottabban megjelenik az áramlások tereiben (az alapítvány honlapja átépítés miatt a kritika megírásakor épp nem volt elérhető). ,13 IRODALOM I ÉBLI GÁBOR 2003 Ellentmondások forrása: a múzeum. Café Bábel 45-46:77-85. FEJŐS ZOLTÁN 2003a A Néprajzi Múzeum az ezredfordulón. Múlt, jelen, jövő. In uő: Tárgyfordítások. Néprajzi múzeumi tanulmányok. 17-38. Budapest: Gondolat. 2003b Az etnográfiai jelen mint időszemléleti probléma. In Léptékváltó társadalomtörténet. K. Horváth Zsolt - Lugosi András - Sohajda Ferenc, szerk. 65-74. Budapest: Hermész Kör - Osiris. 327