Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
Tabló - Urbanisztika Balkanica - városetnológia Délkelet-Európában. Ethnologia Balkanica. Journal for Southeastern Antropology 9-10. Mészáros Borbála
re, illetve változásaikra. Vizsgálatuk kitér a résztvevők társadalmi (nemi, kor és státus szerinti) hovatartozására, a korzózás útvonalaira, dinamikájára, a korzó melletti épületek jelentőségére, a pihenőhelyek (állóhelyek, kávézók, padok) használati szabályaira és a ruházati kódokra, valamint mindezek változásaira. A politikai és ideológiai változások a vizsgált hetven év alatt láthatóan hatottak a korzózás szokására, különösen a korzó utáni szórakozási alkalmak formájára és a szegregáció jellegére: a szegregáció a szocialista évtizedek alatt némileg csökkent. Az is elmondható, hogy a korzón a leglátványosabb változást a rendszerváltás, illetve az I 990-es évek hozta: mind az időbeosztásban, mind a térhasználatban és a szociabilitásban. A gazdasági változások egyrészt hatnak a korzó mint tér épületeire (rekonstrukciók, új intézmények), így a korzó egyes részeinek státusára, jelentésére, másrészt a szabadidő intézményére, amely a korzózás alapfeltétele. Az általános életszínvonal és a szórakozásra költhető pénz is hatással van a korzózás intenzitására, időbeli kiterjedésére. Az oktatási rendszer változásai, a munkaidő és iskolai idő szabályozása, az iskola diákok nyilvános viselkedésére vonatkozó szabályozások közvetlenül hatottak a korzózásra, hiszen a vizsgált kisvárosban a korzó fő használója a középiskolás korosztály a mai napig. A nemi erkölcs, a nemek közötti kapcsolatokról való elgondolások explicite megjelennek a korzózás mintáiban. A városi szabadidős terek témaköréhez tartozik, részben pedig visszakapcsol az írásom elején tárgyalt város-vidék kapcsolathoz Evgina Krasteva-Blagoeva (Szófia) tanulmánya, mely a bulgáriai hétvégi házak jelenségével foglalkozik. 22 A szerző megkülönbözteti a preszocialista korszak polgári villáit, amelyek a pihenésre és reprezentánsra szolgáltak és az 1950-es évektől megjelenő hétvégi házakat és kerteket, ahol aktív kertművelést folytatnak a tulajdonosok. A munka/szabadidő felosztás itt nem érvényesül kizárólagosan: megjelenik a szocialista periódus hatása: a „munkaidőben való pihenés és a pihenőidőben való munka". A tanulmány egy nyugat-bulgáriai I 950 és 1980 között épült, ma jobbára idősebb tulajdonosok által használt nyaralótelepen végzett terepmunkán alapul. A nyaralókat többnyire a városba kerülő egykori vidékiek építették: egyrészt mivel keresetüket nem tudták máshogy befektetni, másrészt mert hiányzott számukra a gyermekkorban még megtapasztalt vidékiség. Ez az első városba vándorló generáció számos dolgot megőrzött a vidéki életből, így például a kertművelés igényét; sokan egykori falujukban vettek vagy építettek házat. Másrészt azonban a városivá válással megjelent a motivációk között a régi polgári villatulajdonlás követése is. A szocialista időszakban elsősorban új nyaralókat építettek - melyek jelzik az új városi identitás építését -, az elmúlt évtizedben viszont megjelent a nosztalgia, a régi falusi házak renoválása is. A nyaralótelepeken kialakuló szomszédság ^ gyakran egyfajta falusi közösségként működött: mindennapi kommunikációval, ünnepekkel, amelyben azonban a közeli falusiak nem vettek részt. 23 A recenzió keretein belül a konferencia publikált anyagának csupán egy részével tudtam foglalkozni, meggyőződésem szerint azon tanulmányokkal, amelyek a városetnológia tárgyát nemcsak a városi területen megfigyelhető kulturális jelenségek vizsgálatában, hanem a városi lét specialitásának, a városi identitásnak és a városról alkotott kép keresésében látják. Az itt nem említett tanulmányok között több foglalkozik a városban megfigyelhető populáris kultúra változataival (graffitik, futball, populáris <-»on zene, turizmus), valamint az etnikai és vallási identitás városbeli szerveződéseivel. Zoy 12
