Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
Tabló - Urbanisztika Balkanica - városetnológia Délkelet-Európában. Ethnologia Balkanica. Journal for Southeastern Antropology 9-10. Mészáros Borbála
is. Az elbeszélésekben szívesen hangsúlyozzák vidéki származásukat, mert ez kiemeli „self made man"-jellegüket, karrierüket: honnan hová jutottak, másrészt pedig a paraszti származás sokáig politikailag is előnyös volt. Ugyanakkor a narratívak szerint maga a migráció nem számít az életút különleges, diszkontinuitást hozó eseményének, mivel az a normál karrier része volt a falusi gondolkozásmódban. Szintén több tanulmány foglalkozik a városba kerülő vidéki emberek életmódbeli és gazdálkodási mintáival, különösen a szuburbán övezetekkel, amelyek egyfajta átmeneti zónát képeznek mind térben, mind az életmódot tekintve. Ezek közül Milos Matic (Belgrád) írását 16 emelném ki, amely a vidékről városba települők gazdasági viselkedését vizsgálja az 1950-es és I 980-as évek között Belgrád és Valjevo terv nélkül felépült város környéki telepein. Azt elemzi, hogy a vidéki gazdálkodás bizonyos elmeit miként adaptálják a beköltözők az új, városi körülmények és a speciális jugoszláv szocializmus gazdasági elképzelései között. Ezen keretek között egy sajátos gazdálkodási mód alakult ki: egy informális gazdaság, ami egyfajta egyvelege a csere- és pénzkereskedelemnek, és ahol a rokonságnak és a szomszédságnak jelentős szerep jut. A rokoni hálózatok jelentősége a mindennapi ökonómiában igen nagy (Lorraine Baric egyenesen „/anshíp-sodety"nek nevezte Szerbiát), és nem csak a krízis időszakaiban, a városi gazdagabb családok gyakran ugyanúgy vidéki rokonaiktól szerzik be az élelmiszerek egy részét. Szintén a belső, mentalitásbeli urbanizáció kérdéskörét, de ugyanakkor a városról való hivatalos ideák és a gyakorlat összeütközését elemzi Ulf Brunnbauer (Berlin) a bulgáriai „csinált város", Dimitrovgrad születését és „rurbanizációját" vázolva. 17 Az I 947-től épített, Georgi Dimitrovról elnevezett város sok tekintetben a bolgár szocializmus mikrokozmosza volt, mely annak ambícióit szimbolizálta: a „szocialista városi ember" megteremtését. Dimitrovgadot számos jelentéssel ruházták fel, minthogy gazdasági, kulturális, ideológiai szerepei szorosan összefonódtak. Azonban számos probléma lépett fel az előre megtervezett szocialista életmóddal kapcsolatban, ugyanis sem az építészeti eredmények nem feleltek meg a terveknek, sem a város használatának módja. Már az első tervezetben sok „reakciós" hibát találtak: ugyanis az első terv viszonylag kis épületcsoportokat tervezett, saját kertekkel és parkokkal. A kertvárosi jellegű tervet túlságosan burzsoának és egyben túl rurálisnak találták, az áttervezés már monumentálisabb és nagyobb népességszámra számító modellt követett. Később problémák mutatkoztak a tervek részletességével, az összehangoltság hiányával és az építőmunkások toborzásával. Az élelmiszer-ellátási problémák és a lakosság falusi származása miatt is a városban az I 950-es években gyakori volt a háztáji tartása (zöldségeskertek, baromfiudvar), ami nagyon zavarta a városvezetést, és nem csak a higiéné miatt. Ugyancsak kritizálták a közterületek privát használatát, és a közös használatra épített helyiségek (fürdőszobák, mosókonyhák) negligálását. E spontán ruralizáció mellett azonban megjelent a hivatalosan támogatott és megideologizált folklórmozgalom is a városban.
