Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MURÁNYI VERONIKA: „Beledobják azokat a flakonokat, s itt, a Tatros partján billegteti a szél." Hulladékkezelés Gyimesközéplokon a 21. század elején

teljesen lehet szigetelni." Ha felbontják, ki lehet szorítani belőle a lekvárt, még kanál sem kell hozzá. A nagyobb másfél- és kétliteres palackokban vizet visznek a kalibához menet, borvizet hordanak a forrásról, tejet töltenek bele, vagy ebben tartják az oltót és a savanyú savót. Aki készít bort, ilyen flakonokba huzatja le, mert „olyan, de olyan jól áll benne". Lehet benne áfonyapálinkát is tartani, meg keverék benzint is a druzsbához. A kettévágott kétliteres flakon alsó felébe az asszonyok oltványt tesznek vagy virágot ültetnek. Hogy még mutatósabb legyen a „virágcserép", körbetekerik alufóliával, majd azt egy madzaggal rászorítják, és már készen is van. A középloki templommal szemben lévő vegyesbolt előtt fejjel lefelé fordított, földbe dugott félliteres palackok szegélyezik a virágágyást. A kétliteres palack felső részét levágják, fejjel lefelé a földbe illesztik: védőbúra az alatta hajtó növénykének. Néhány lakóháznál a kapufélfára húzzák. Egyrészt díszít (?), másrészt védi az oszlopot az elrepedéstől. Az erdőben egy gyér, de tiszta vizű forrást találtam, ahol egy palack nyakát illesztette valaki a csorgóhoz, hogy könnyebben lehessen inni a vízből. Lámpás is készíthető belőle: fejjel lefelé fordítják a palackot, gyertyát erősítenek egy dugóba, és a dugót az üveg szájába helyezik úgy, hogy a gyertya a flakon belsejébe kerüljön. Szekér oldalán láttam ilyet. Ha két villanyvezeték túl közel van egymáshoz, az egyikre egy homokkal töltött flakont akasztanak, hogy elhúzza a másiktól. Parabolaantennák érzékenyebb részeire is felerősítik, feltehetően azért, hogy az időjárás ne ártson a szerkezetnek. Ezer példa lehet még: gyermekjátékok, a ház urának praktikus megoldásai vagy az asszonyi kamrák titkai. Egy másik szemléletes példa azoknak az alumínium villanyvezetékeknek a története, amelyeket 2001 -ben cseréltek le a völgyben, majd a munkások otthagyták a földön. Néhány család figyelmesebb tagjai ezeket nagyobb mennyiségben összegyűjtötték maguknak, hazavitték és megpucolták. A hagyományos kosárfajták mintájára a háztartásban szükséges kosárféléket kötöttek belőlük. Azt mondják, hogy könnyebbek és tartósabbak is, mint a vesszőkosaraik. Zárszóként A Gyimesben zajló modernizációs folyamatok az addig funkcionális egészként jellemezhető tradicionális kultúrát érintették. A változások addig ismeretlen kihívásokkal szembesítették a közösséget-ezek közül a hulladékkezelés témakörét jártam körül. A kutatás, illetve terepmunka két fő irányban fejleszthető tovább. Egyrészt a néprajz eszközeivel tovább vizsgálva a modernizációs folyamatok hatásait - a mai életviszonyok kulturális jegyeinek és jellemző folyamatainak értelmezésével -, másrészt az akcióantropológia alkalmazásával, részt vállalva a felmerült problémák kezelésében. Ez utóbbi esetben a kívülről érkező egyfajta közvetítő szerepet vállalhat. Gyimes sorsának alakulásában a következő évek, évtizedek legfőbb kérdése az lesz, hogy vajon ellenállás nélkül átveszik-e az úgynevezett jóléti társadalmak fejlődési mintáit (aminek a legszerencsésebb esetben is csak csökkentett értékű programja valósulhat meg), vagy öntudatos, saját értékeikre építő fejlődési utat választanak. A világméretű modernizációs versenyben a régió behozhatatlan hátránnyal indult, és ha a nyugati modellt választja, a virágzás anyagi és szellemi jótéteményeiből már csak összehasonlíthatatlanul kisebb mértékben, káros hatásaiból viszont annál inkább fog részesedni.