Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
MURÁNYI VERONIKA: „Beledobják azokat a flakonokat, s itt, a Tatros partján billegteti a szél." Hulladékkezelés Gyimesközéplokon a 21. század elején
Ami jó volt belőle, nagyon sok mindent felhasználtunk, adott el is belőle, s ami megmaradott, azt a Daciába berakta, kétszer-háromszor fordult, és elvitte az ócskavasba." Más a használt autóját egyszerűen betolja a Tatrosba. Az üveg- és a fémhulladékok néha a patakok partján végzik, gyakoribb azonban, hogy elássák a kert egy félreeső részében. 5 „Az onnan soha ki nem kerül" - mondják. A műanyagokat ezzel szemben többnyire elégetik: „Ami éghető, azt mi mindet elégessük a kályhába. Aztán ami olyan darabosabb, hogy nem kályhába való, azt tavasszal vagy késő ősszel, amikor a szántóföld fel van szabadulva, akkor oda mindent kiviszek, rossz ruhát, rossz cipőt, gumicsizmát, flakont, ami olyan, hogy eldobnivaló, én oda mindent kiviszek, s elégetem. S így télen, amikor kiürül egy olajos- vagy ecetesflakon, abba a helybe bedobom a kályhába, s az el is ég." A feleslegessé vált, gumiból készült tárgyak egy részét (rossz gumicsizmát, gumitalpas cipőt) a fentiekhez hasonlóan elássák, a patakba dobják, illetve elégetik. Ezek olyankor kerülnek a tűzre, amikor egyszerre több, nagyobb méretű vagy nehezebben égő hulladékot égetnek szabad téren. Az összegyűlt halmot kevés motorolajjal öntik le, hogy könnyebben meggyulladjon. Veszélyes hulladékok „Az elemnek fúrok egy lukat a földbe az ujjammal, s beleteszem. Éppen belefér" - mesélte egy tíz év körüli kislány. A „veszélyes hulladék" fogalma a gyimesi emberek körében valójában ismeretlen. Egyedül talán a döglött állat az, amit veszélyesnek tartanak, valamint tudják, hogy aki a patakból iszik, megbetegedhet. 6 A régi gyógyszereket, szárazelemeket, dezodoros dobozokat, izzókat, festékes vagy vegyszeres vödröket ugyanúgy elássák, a vízbe dobják vagy megpróbálják elégetni, mint bármi mást, amit el akarnak távolítani életterükből. Az olaj, amely fűrészüzemekből és a házi használatú gépek üzemeltetése során a földbe és a vizekbe kerül, szintén jelentős forrása a szennyezésnek. Az égetés során visszamaradt hamu kezelése érdekes példa arra, amikor egy szokást alátámasztó évszázados tapasztalat érvényét veszíti, sőt az elérni kívánt hatás (hosszabb távon) éppen a visszájára fordul. Nem tesznek ugyanis különbséget a fenyőfa hamuja és az elégetett csokispapírok, műanyag palackok, sportcipők és műszálas ruhák után visszamaradt hamu között - általánosan azt tartják, hogy ahol a hamut a termőföldre terítik, ott dúsabb lesz tőle a vetemény. Az év során nagyobb mennyiségben összegyűlő szemetet ezért sokan éppen a szántóföldön égetik el, illetve a sparheltből is vagy oda, vagy a trágyadombra hordják a hamut, hogy táplálják vele a földet. A hulladékok eltávolításának útjai A gyimesiek hulladékeltávolítási technikáit figyelve feltűnt, hogy mozdulataik bizonyos hagyományokat őriznek. Olyan mozdulatok ezek, amelyek hosszú időn át beváltak (a felmerült problémákra megfelelő válaszok voltak), ezért generációkon át tudtak öröklődni. A folyóvízbe dobás, a földbe ásás, az elégetés egyaránt ilyen műveletek. A hozzájuk kapcsolódó három alaptapasztalat, hogy a víz elviszi, a föld elbontja, a tűz elemészti a
