Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MURÁNYI VERONIKA: „Beledobják azokat a flakonokat, s itt, a Tatros partján billegteti a szél." Hulladékkezelés Gyimesközéplokon a 21. század elején

hanem a tárgyakat sorolják fel. A gyimesi ember nem a szemetet égeti el - ha kérdik -, inkább körülírja, hogy milyen tárgyakat, vagy azt mondja: „ami olyan, hogy eldobni való". A szemét-fogalom minden bizonnyal a szemétszállítás és az evvel egy időben megjelenő szemetesvödrök és kukák bevezetésével nyer majd bővebb jelentést. Hiszen ahol szemetest használnak, ott már egyértelmű, hogy a szemét mindaz, amit a szemetesbe dobnak. Gyimesben szemetesvödröt jelenleg a háztartások jó részében nem használnak. Valamikor szennyveder állt minden konyhában, és még ma is számtalan helyen használják. Ebbe öntik az olyan konyhai hulladékot, amely szerves tartalmú, de a moslékba nem való. Ha a szennyveder megtelik, kiöntik a trágyadombra, hogy tartalma avval együtt rothadjon el. A kisebb eldobni való tárgyakat, amelyek nem bomlanak el, bedugják a sparheltbe, vagy ha éppen nem ég a tűz, akkor leteszik valahova a tüzelő mellé egy ládába vagy papírdobozba, hogy később majd elégessék. A ház szemete mint a ház tartozéka a hiedelmek és mágikus cselekvések során magával a házzal és a benne lakókkal van analógiás kapcsolatban, ehhez hasonlóan az „ember hulladékai" (lehullott haja, körme) pedig az emberrel magával, vagy egyes testrészeivel tartanak kapcsolatot. Ezért szükséges különös figyelemmel lenni például a kifésült hajra, amit Gyimesben még ma is elégetnek, nehogy a varjak elvigyék, s vele együtt a haj növekedését is. Ilyen analógiás elképzelések magyarázzák a sepréssel és a szemét kihordásával kapcsolatos tilalmakat: „Mikor valaki elmejen, nem szabad rögtön sepregetni, mert kiseperjük őt is." „Ha valakit rosszul akarnak, azt kisöprik, hogy úgy menjen ki, hogy többet ne jöjjön vissza." Szerves és szervetlen, elbomló és el nem bomló hulladékok A recens gyimesi hulladékkezelést egyfajta kettősség jellemzi. A szerves anyagok terén széles körű anyagvisszaforgatással és újrahasznosítással találkozunk; a szervetlen és nem, vagy csak igen hosszú idő alatt elbomló tárgyak esetében pedig- mivel ezeket csak jóval kisebb mértékben tudják újrahasznosítani - azok eltávolításával, illetve megsemmisítésével. A kutatás során részletesen foglalkoztam az egyes hulladéktípusokkal, azokat anyaguk szerint csoportosítva, ám e munka eredményeiből a terjedelmi korlátok miatt most csupán néhány példát emelek ki. Majdnem az összes szerves eredetű hulladékról elmondható, hogy ahol annak hagyományos feltételei adottak (például még tartanak állatot, és van trágyadomb), ott azok újrahasznosítása szinte teljesen megoldott. A konyhában keletkező szerves eredetű hulladékok gyűjtésére kétféle edényt használnak - egyet, amibe a mosléknak való kerül, és egy másikat, amibe az állatok számára nem fogyasztható maradékokat teszik. Ez az úgynevezett szennyveder vagy mocskosveder. Ebbe kerül többek között a vegyszeres mosogatóié, a teakészítés után visszamaradó kokojza kóró, a kávézacc és olykor a házban összesöpört szemét is. Amint a vödör megtelik, tartalmát a trágyára öntik, ott hónapok alatt komposztálódik, majd a ganyé kihordásakor a termőföldre jut. A másik konyhai edényben, a moslékosvederben gyűlnek az állatok számára is fogyasztható ételmaradékok, a száraz kenyér, a krumplihaj, a hagyma- és tojáshéj. „A hagymahéjat, azt úgy megeszi a disznó, sőt kívánja. Ez tiszta igaz. Milyen étvágya van tőle..." - mondják. A tojáshéjat apróra törik, mielőtt a moslékba szórnák. Máskor szárazon a tyúkok