Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

súlyozásban, Ildikóra pedig az érintett felek között, egyfajta mediator szerepkörben. A falubeli vállalkozó családokra egyébként általánosan jellemző, hogy az együttműködés nagy részben az asszonyok hozzáállásán áll vagy bukik. Leginkább ők azok, akik férjeiket egymás ellen tudják hangolni kisstílű egyenleg-felállításokkal. De a vállalkozás sikeressége szempontjából meghatározó az asszonyok szerepe saját férjükkel ápolt kapcsolatukban is. Ahol nem működik jól a család, ott általában az elismeréssel van baj, azzal, hogy a családfő nem kapja meg azt a pszichés támogatást, amire feltétlenül szüksége van. Ha a feleség belefárad abba, hogy nincs megállás, hogy a pénzt újra és újra a gazdaság „nyeli el", s férjének még egy e miatt elégedetlenkedő asszonnyal is meg kell küzdenie, ott a családfő az amúgy is feszített helyzetet nem sokáig bírja. A polgármester meglátása szerint az itteni férfiak - s ez szerinte már az udvarlás stádiumában kiderül - a helyzethez illő, nagy kudarctűrő képességű feleséget választanak maguknak. Szerinte „az igazi parasztcsaládban nincs félrekacsintás, válás, legfeljebb gyilkosság vagy öngyilkosság". Szomorú adalék ehhez a feltevéshez annak a fiatal falubeli gazdának a példája, aki felesége állandó elégedetlensége miatt követett el pár éve öngyilkosságot, éppen akkor, amikor kész lett az asszony által megálmodott ház. A lehető legmodernebb, de lakatlan ház mementóként áll a zsombói határban, s a falu közvéleménye egyértelműen a feleséget hibáztatja. Azokban a családokban, ahol megvan az érdekazonosság, ez összekötő erőt jelent. Itt egy családnak a gazdaság működtetésén kívül tudni kell tárgyalni a biztosítóval, rendezni az adóügyeket és átlátni a támogatási rendszert is. Éppen ezért Zsombón a jól működő családon belüli kapcsolatok elengedhetetlenek a talpon maradáshoz, mint azt a Deák család példáján is láttuk. A Deák család „összjátéka" ritka és példaszerű. Az egynél több családból álló zsombói vállalkozások többségét csak annak a kényszere tartja össze, hogy egyedül képtelenek boldogulni: „Egymagunk nem bírnánk, muszáj összetartani." A családi kapcsolatok gazdasági szerepét tárgyalván fontos felhívnunk a figyelmet egy megindult változásra: míg a korábbi családi kapcsolatok a családi státus és életkor által rögzített hierarchián alapultak, az új kihívások gyakran szétfeszítik ezt, vagy legalábbis ellentmondásba kerülnek vele, s a rátermettség válik meghatározóvá. A vizsgált családi vállalkozásban megvalósuló munkamegosztás terén is megfigyelhetjük a hagyományos és új normák egymásnak feszülését. Számos jele van annak, hogy bizonyos mértékig esetükben is elmosódott „a tradicionalitás és a modernitás határa".

40 így a Deák családra is alkalmazható a családi erőforrások értelmezésében a „morális ökonómia" fogalma, azaz „a nemek és életkorok szerint a kötelezettségek, a jogosítványok beváltásának finoman differenciált rendje".

41 Ilyen helyzet például, amikor János mint idősebb testvér gyakorolja vállalkozásukban a végső döntés jogát, annak ellenére, hogy Tamás, a fiatalabb testvér a gazdaság motorja. Ugyanakkor a nemi szerepek kiaknázása mellett sok esetben tapasztalható az „életkor és nemek szerinti cseppfolyós munkamegosztás és az ehhez kapcsolódó szerepdefiníció hiánya" is.

42 Láttuk, hogy e családi vállalkozás esetében sem problémamentes Ildikónak a gazdaságban egyre növekvő szerepe, veszélyezteti a család korábbi hierarchikus hatalmi egyensúlyát, pontosabban ezt a férje így éli meg. Rita férje is csak mások jelenlétében vág jó képet ahhoz, hogy a gazdasági ügyekben felesége tárgyal, de ha kettesben vannak, ez éles viták tárgyát jelenti, holott Rita több gazdatanfolyamot elvég-