Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

Qépesítésük mai szintje A termelési körülmények általános nehezedése náluk elsősorban gépparkjuk elöregedésében jelentkezik. Éppen most kezd kiöregedni gépparkjuk, amikor az állami támogatások váratlan gyorsasággal megszűntek, ami állandósuló rizikófaktorrá kezd válni. Ezt eddig gazdaságukban maximálisan kiküszöbölték. Amikor huszonévesen gazdálkodni kezdtek, ők is, mint mások, mindenből használtatvettek. Csak harminc-harmincöt éves koruk körül jutottakéi oda, hogy ezeket a gépeket fokozatosan újra cserélhessék. János jelenleg negyvenöt éves, s nagyrészt ugyanazok a gépeik vannak: „Most fejlődni nem tudunk, ami romlik, azt cserélni nem tudjuk. Nyolcéves a traktorunk." Pedig mindez csak úgy gazdaságos, ha legkésőbb tízéves korukig lecserélik a gépeket, mert „akkortól már egyre több gond van velük, nagy lesz a szervizigényük" - mondja János. Zsombón a „magukra adó gazdák mindig is arra törekedtek, hogy a használt gépeket, amelyekkel itt mindenki elindult, lecseréljék, átlagban tíz év alatt, az iparkodóbbak két-három éven belül". Szerencsésen támogatta meg ezt a tendenciát eddig a pályázati lehetőség. Mint láttuk, vannak újabban vett gépeik is, mint a „talajlazító" gép, illetve az említett „gallyzúzó". Utóbbi az első olyan gépe a két testvérnek, amelybe Rita is befizetett, így azt már hárman vették. Ök, a többséggel ellentétben, nem álltak tehát le egészen gépparkjuk fejlesztésével. Amikor a 2005 végén lényegében lezárt kutatást követően 2006 év elején még találkozunk, kiderül, hogy a téli pihenés néhány hónapja milyen sok változást hozott gazdaságukba. Ebben a pár hónapban az integrált támogatási lehetőség által megkívánt zöldtrágya-ültetéshez, illetve annak földbe tárcsázásához - az „altalaj-lazítózáshoz" egy nagyobb teljesítményű MTZ traktort vettek használtan, amely az eddigi legnagyobb, 75 lóerős traktorjukkal szemben 92 lóerős. Az ára 3,6 millió forint volt, s ehhez most nem lehetett állami támogatást kapni. Eladják azonban 2 millió forintért előző nagy MTZ traktorjukat. Az új traktor könnyebben húzza el a nagytárcsát, de minden más szántóföldi munkát is megkönnyít. Háromévesen, használt állapotban vették, ami a traktor esetében még új számba megy, nem úgy, mint a személyautónál - mondják. Vettek ezen kívül egy használt, de majdnem új targoncát a régi helyett, 900 000 Ft -I- Áfáért. A fejlesztés ebben a családi gazdaságban tehát korántsem állt le, ha le is lassult. „Több ez, mint szinten tartás. Ez öröm, a fejlődésnek egy foka" - mondja János. S3 Tamás szkeptikusabb az ügyben, ő ezt nem látja komoly fejlesztésnek. Ugyanezen idő alatt Jóska bácsi korszerűsítette répamosógépüket, kijavítva annak ^ az őszi szezonban tapasztalt hibáját. Az eddigi másfél méteres hosszúság helyett két és fél méteresre hosszabbította meg a gépnek azt a vályúszerű részét, ahol a répa moJ|o sása ténylegesen történik. Ezen a hosszabb szakaszon majd lassabban forogva tisztulta nak meg a répák, s így a forgatás „nem veri őket úgy össze". Nem kifejezetten a gépesítéshez, de a korszerűsítéshez tartozik, hogy János és Tamás e téli hónapokban leszigetelték telephelyük feldolgozóhelyiségét, ahol eddig időnként olyan hidegben dolgoztak, ami már a hatékonyság rovására ment. Fontos e helyiség „ősziesítése", mivel erdélyi alkalmazottaik március elsejétől november végéig vannak leszerződve náluk, s így ki tudják nyújtani számukra a munkaidőt. 30 A gépesítés egyébként nem megoldás mindenre, már csak azért sem, mert éppen az