Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
Helyzet - Tari János: Archív filmek és új médiumok - konferencia és fesztivál Oxfordban
ját kerestük, a „visszatekintünk, előrenézünk" motívuma mellett döntöttünk. A fesztiválra nevezett filmek tartalmára vonatkozóan semmilyen ráhatásunk nincs, ezért szerveztünk számos műhelyt, speciális vetítést, melyek ezt az összefoglaló témát erősítették. Néhány műhelyvitát az amerikai Wenner-Gren Alapítvány támogatott, melyek közül az egyiknek a vizuális antropológia története volt a témája. Különleges regionális összefüggései voltak, mert ugyanazt a témát Németország, Anglia és az Amerikai Egyesült Államok vonatkozásában is vizsgáltuk. Nagyon érdekesnek bizonyult az a műhelymunka, amely a néprajzi filmgyűjtemények digitalizálásáról szólt, hogy miként tudjuk megvalósítani az archív néprajzi filmanyag megmentését és hozzáférhetővé tételét a jövő generációi számára. Szerveztünk egy rendkívüli mesterkurzust, ahol David McDougall mutatta be Doon School című filmjét. Arról szól, hogy az új tanítványok hogyan képesek beilleszkedni a jó nevű, szigorú észak-indiai bentlakásos iskola életébe. Milyen idegesek és bizonytalanok, mikor a jövőjükre gondolnak, arra, hogy milyen emberré válnak majd, amikor elvégzik az iskolát. Jó műhelyvitát vezetett Jay Ruby, aki részleteket mutatott be az Oak ParkStories című videosorozatából, amely Chicago külvárosának egyfajta antropológiai feltárását adja, ahol ő maga is felnőtt. Az elemzés során együtt alkalmaz videót, szövegeket és fotókat, hogy létrehozzon egyfajta multimédiás etnográfiát. Egy másik workshopunk a résztvevő-megfigyelő videó módszerének alkalmazásáról szólt, mely a videós módszer eredményességét tárgyalta a fejlesztési projektekben, és példát mutatott arra vonatkozóan, hogyan lehet a videót alkalmazásával elérni, hogy az emberek megváltoztassák a szokásaikat és az életmódjukat. A videó médiuma segítségével a fejlődő ország szegényei kifejezhetik saját magukat és igényeiket. A workshop-ok mellett természetesen a filmfesztivál vendégei voltak filmkészítők a világ különböző részeiről (például Kínából, Nepálból, Indiából, Ausztráliából). Külön kiemelném a fesztivál nyitófilmjét, melyet Hugh Brody brit antropológus és filmkészítő jegyez. Címe: Inside Australia. Bemutatja a híres brit művész, Anthony Gormley munkásságát. Az ő műve az ausztrál sivatagban élő kis közösség tagjainak testmásolataiból épül fel. Számos film érkezett a fesztiválra a világ minden részéből, melyek olyan kiváló zsűritagok előtt kerültek bemutatásra, mint például David McDougall, Hugh Brody, Laetitia Merli, aki nagyon ígéretes vizuális antropológus a manchasteri egyetemről, vagy Joy Hendry antropológusnő Japánból, illetve Alicia Blum-Ross diáklány. Utóbbi kettő zsűrizte a diákfilmeket. Jonathan King a British Museumból a tárgyi kultúra és a régészeti díj odaítélése szempontjából vette szemügyre a filmeket. A közönség, mint ahogy az más fesztiválokon is bevett gyakorlat, pontozta a műveket. Ennek alapján ítélték oda a közönségdíjat. Nagy érdeklődés kísérte a szerdai díjkiosztó ünnepséget. Örömmel közölhetem, hogy a Királyi Antropológiai Intézet fődíját, mely a legjobb antropológiai filmnek jár, a Koriam's law című film nyerte el, amelyet Gary Kildea készített, s amely az Új-Guineában élő kargókultuszt mutatja be. Mindenki szerint ez volt a legjobb mű a fesztiválon. A Basil Wrightdíjat, mely a legemlékezetesebb néprajzi filmnek jár egy másik kultúra életének minél művészibb és elemzőbb ábrázolásáért, a City beautiful című film kapta. Nagyon szép film volt. Egy kis lakókolónia életét mutatja be Delhi határában. Végül a tárgyi kultúrát bemutató filmek közül a díjat a Singing pictures nyerte el, amelyet Östör Ákos és Lina Fruzzetti, az Amerikai Egyesült Államokban élő antropológusok készítettek. Ez a film olyan nőket mutat be, akik az általuk készített festmények elkészítéséhez elengedhetetlen vizuális ihletettségét epikus énekek bemutatása közben kapják. A közönségdíjat a
