Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Helyzet - Tari János: Archív filmek és új médiumok - konferencia és fesztivál Oxfordban

hogyan befolyásolja a szereplők szexuális életét. Nem okozott-e a filmkészítés során különös nehézséget ezeknek a jeleneteknek a forgatása? J. B.: Mindig nagyon nehéz egy felfedezetlen területen izgalmas történetekre bukkanni. Szerencsénk volt. Sok előzetes beszélgetésre van szükség, hogy azok a témák is előkerüljenek, amelyekről általában nem szívesen beszélnek. T. J.: Igen, de néha maga a szituáció hozza, hogy előkerüljenek olyan témák, mint az alkoholfogyasztás. J. B.: Igen, ez a téma csak véletlenül szövődött bele a beszélgetésbe. Azt rögzítettem, amikor az edénykészítő nő spontán módon elkezdett beszélni a férfiakról. Én nem kérdeztem őt erről, de hogy egyensúlyba hozzam ezt a témát a filmen belül, megkértem két férfit, hogy szintén beszéljenek a témáról. Ezt már előre megterveztem. T. J.: A szereplők már látták a filmet? J. B.: Még nem, bár küldtem egy másolatot annak a személynek, aki odavitt hozzájuk. O a közeli városban lakik, és talán láthatta nála a törzsfőnök a filmet. T. J.: Ön szerint milyennek kellene lennie egy jó antropológiai filmnek? J. B.: Egy jó film fokozatosan kelti fel a néző érdeklődését, és folyamatosan informálja olyan dolgokról, amelyeket addig még nem tudott, miközben szórakoztat is. Nem hiszem, hogy ebből a szempontból megkülönböztethetjük egymástól a különböző filmeket. T. J.: Mit gondol arról, hogy ma már szinte mindenkinek lehetősége van egy egyszerű DV-kamerával filmet forgatni? J. B.: Sok filmet láttam már itt, a fesztiválon is, amelyek szerintem kifejezetten rosszul voltak fényképezve, mert a diákok csak forgattak ezekkel a kis kamerákkal, de nem akarták megtanulni, hogyan filmezzenek professzionálisan. Sok billegő, alul- vagy éppen túlexponált filmet készítenek, ami nagyon sajnálatos. Meg kellene már végre valakinek tanítani őket arra, hogyan kell jól fényképezni. T. J.: Önnek eredetileg fotográfus a szakmája, ami más esztétikai minőséget jelent a képalkotásban. Ez hiányzik ezekből a filmekből. J. B.: Azt gondolom, hogy ez valóban hiányzik. A tanároknak sokkal több figyelmet kell fordítani ennek az oktatására. A professzionális filmforgatás feltételez egyfajta minőségi fotózást. T. J.: Magyarázza el, hogy miben áll az Ön képalkotási módszere? A kompozíció, a kamera helye vagy a világítás fontosabb-e az Ön számára, hiszen ezeket a fekete bőrű embereket nehéz lehetett filmre venni? J. B.: Valóban, ez nem könnyű feladat. Mikor előkészülök egy interjúhoz, olyan he£ lyet próbálok keresni, amely egy adott irányból érkező, általános szórt fénnyel van megvilágítva. Főfényeket és árnyékokat tudok ezáltal létrehozni. Sohasem készítek interjút tűző J3 napsütésben, mivel a riportalanyokat leginkább árnyékban, szórt fénnyel szeretem fény~S képezni. Általában nem foglalkozom a környező fényviszonyokkal, a hátsó és főfényekkel, hanem csak a riportalany sötét bőrszínét exponálom ki. A beszélőnek a képen az arca a legfontosabb. Ezt kell kiemelni, a többi részlet pedig csak másodlagos. T. J.: Nagyon tetszett, hogy filmjében a szereplők mindig reagálnak a világ kívülről érkező hatásaira, és belefoglalják ezeket a dalaikba és a rítusaikba. Például az érkező helikopter hangjára. 178 J. B.: Nincs olyan ember, akit a körülötte lévő világ ne befolyásolna. Amikor a Discovery