Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

ráfordítást is jelent, mint a fűszerpaprika. Utóbbival ezután már nem is foglalkoznak. Pritaminpaprikájukat is a dorozsmai téesz műveli be. A szedés a fűszerpaprikához képest azonban lényegesen több munkát jelent, mert míg a fűszerpaprika esetében mindössze egy nagy szedés van - ezért is lehetett ezt családi összefogás formájában csinálni -, a pritaminpaprikát kéthetente kell szüretelni. A munka és gyes mellett csak úgy tudnak ilyen többletmunkát vállalni, hogy János szövetkezeti asszonybrigádja jár hozzájuk vasárnaponta - a téesz megszűnése után pedig a szükség által kívánt időben-ültetni, kapálni, szedni. A háztáji egy holdhoz fognak még feles paprikát is. A brigádbeli asszonyokon kívül főleg János szülei segítenek nekik, de szükséghelyzetben a szülők saját kapcsolataikat, a velük „összesegítő" család szabad kapacitását is „rendelkezésükre bocsátják". Ezt a többletsegítséget a szülők maguk viszonozzák. Ilyen szükséghelyzet például, amikor János a pesti piacon van, kisfiúk kéthetes, a kukoricát pedig címerezni kell. „Akkoriban - az 1980-as évekről van szó - még nem fogadtak annyi napszámost, hanem egymást hívták" - mondja Ildikó. A gyes letelte után, 1988-ban János felesége, Ildikó visszamegy dolgozni a helyi óvodába, s ezután inkább csak hétvégén és nyáron tud segíteni férjének a gazdaságban. „Nekem az igazi világom mindig az óvónőség volt" - mondja. 1992-ben János öccse, Tamás elválik, több problémája összejön, s János felajánlja neki, hogy gazdálkodjanak együtt. Először azonban feleségét kérdezi meg, Ildikó pedig nagyon örül az ötletnek, annak, hogy kevesebb teher lesz a férjén. így 1992 is egy fontos változás éve gazdálkodásuk történetében. Eleinte csak részben dolgoznak együtt, mert Jánosnak a dorozsmai téesztől van „saját" földje: „A háztáji földünk, az mindig külön volt, az szent volt. Meg az egy hold barackosunk, amit mamáéktól kaptunk, ahhoz Tamásnak nem volt köze." Ennek a János szüleitől indulásukkor ajándékba kapott holdnak az üresen álló felét még az 1980-as évek közepén beültetik őszibarackkal. 1995 szintén fontos fordulópont életükben. Ekkor szűnik megjános munkahelye, a dorozsmai téesz. Eddig inkább a szülői segítségre támaszkodva gazdálkodtak, „ekkor kezdtük felfejleszteni a gazdaságot, gépeket vettünk, mi mást csináltunk volna". A két testvér mindent nagyobb volumenben kezd csinálni, megnövelik eperültetvényük és barackosuk területét is. János 1994-ben 4-5 hektár barackost vesz a dorozsmai téesz feloszlásakor, s ezt, 1994-95-ben márTamással együtt ültetik be. Ekkortól kezdik komolyabban visszaforgatni a pénz egy részét a gazdaságba, a hatékonyabb termelés érdekében. A dorozsmai téesz megszűntével meg kell válni a háztáji földtől is, csökken tehát az a terület, amit a közös gazdaságon belül Jánosék külön használnak. Ekkor már csak a János szüleitől kapott egy hold barackost használják saját területként, egészen 1998-ig. Ekkor Ildikó megunja e külön földjük miatti adminisztrációs többletmunkát, s mivel az adminisztráció az ő reszortja, ennek fölöslegességéről férjét is meggyőzi. Ettől kezdve nincs külön tulajdon a két fiútestvér között, s ténylegesen eggyé válik a gazdaságuk.

20 1998 újabb fontos állomás, ebben az évben hagyja ott János felesége is a munkahelyét, s lesz, mint látjuk, a családi vállalkozás adminisztrátora. Nem könnyű döntés ez Ildikó részéről. A fő indítéka, mint mondja, hogy „nem bírtam nézni, hogy János - a saját családjából - egymaga van, és nem bírja". Gazdálkodástörténetük röviden tehát a következő. 1985: János leszerel, s komolyabb