Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Az érzékek tudománya - vagy művészete? Új gondolatok a vizuális antropológiában Anna Grimshaw- Amanda Ravetz: Visualizing anthropology David MacDougall: The corporeal image. Film, ethnography and the senses Csorba Judit Dorottya

működés nem eltompítja, hanem kifinomultabbá teszi az antropológiai érzékelést." (2. p.) A kötet első cikkében (Eying the Field: New Horizons for Visual Anthropology, 17-30. p.) Anna Grimshaw rövid összefoglalást ad mindarról, amit többen is kiindulási pontnak tekintenek. A megfigyelő módszeren alapuló filmezés, amelynek létrejötte leginkább Colin Voung nevéhez köthető, kulcsszerepet tölt be a Granada Centre tanítási és képzési metódusában. Ennek kritikáján keresztül jut el Grimshaw a résztvevő filmezéshez (participatory cinema), amelynek fogalmát és lényegét David MacDougall alkotta meg (MacDougall 1975). Ha elfelejtjük a megfigyelő módszer azon téves feltételezését, hogy a világ pontos leírását képes adni, és visszatérünk annak lényegéhez, az ábrázolás vagy utánzás egyfajta gyakorlatához, akkor a megfigyelő módszer, történjen az bármilyen vizuális média formájában, illetve a résztvevő filmezés egy, a leíró antropológia peremterületein létező másfajta tudás megközelítésének az alapja lehet. így a különböző művészeti ágak és határterületek bevonása az antropológiába, vagyis az antropológia vizualizálása az antropológiai kreativitás megújítását eredményezheti. A kötet első részét alkotó cikkek a Journal of Media Practice című folyóirat különkiadásában jelentek meg először (Volume 3, No. 1-2.). Ezek szerzői terepmunka-beszámolókként írták le a vizuális antropológia egy-egy témakörében végzett kutatásaikat. A kutatási gyakorlat és annak visszatükröződése a kész írásokra arra késztette a szerkesztőket, hogy további szerzőket kérjenek fel, akik az antropológia és a művészet közti területeken végzik munkájukat. A cikkek szerzői közül négyen a Granada Centre for Visual Anthropology posztgraduális hallgatói voltak, akik a megfigyelő módszerű filmkészítés felől közelítettek a vizuális antropológiához. Julie Moggan és Rachel Robertson munkája azokat a tapasztalatokat foglalja össze, amelyeket megfigyelő módszerrel készített antropológiai és televíziós dokumentumfilmek készítése közben szereztek.

1 Moggan szerint a megfigyelő módszerű filmezés azt feltételezi, hogy a film készítője és alanyai egy közös képzeletbeli térben léteznek, olyan térben, amely magában foglalja a filmezett eseményeket, de nem feltétlenül azonos velük, a történet alakulása függ a filmkészítő és a filmezett kapcsolatától is. Ezzel szemben a legtöbb televíziós produkciónál a történet a filmben szereplőktől függetlenül létezik, nem a készítő és a szereplő közötti kommunikáció fejleménye, hanem különálló snittek montírozásából születik. Ezzel együtt Moggan a megfigyelő módszert is érdemesnek tartja kiegészíteni más jellegű anyagokkal, mint az archív felvételek vagy a készítő szubjektívemlékezései. Robertson az antropológus-filmkészítők és a televíziós műsorkészítők módszereit hasonlítja össze írásában (Seeing is Believing: An Ethnographer's Encounter with Television Documentary. 42-54. p.). Mogganhoz hasonlóan meghatározónak találja a megfigyelő módszerű filmezésnél a filmkészítő és a szereplők viszonyának alakulását a történet menetére. Robertson és Moggan munkája együttesen hozzájárul az antropológia pusztán leíró és kifejtő voltának megkérdőjelezéséhez. Mindkét tanulmány feltáró, interszubjektív műfajnak tartja a megfigyelő módszerű filmkészítést, amely a reflexív mozzanatot, filmes és filmezett egymásra gyakorolt hatását helyezi előtérbe. A tudásnak ez a személyes viszonyokba való beágyazottsága olyan emberi tapasztalásokhoz vezet, amelyek marginálisak az írott antropológiában. Bár a filmet is értelmezhetjük szöveg-