Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - A józan kultúra Gábor Kelemen - Márta B. Erdős: Craving for sobriety. A unique therapeutic community in Hungary Madácsy József

és társadalomtörténeti - horizontokra való kitekintés mellett zajlott. Ezen elméleti sokszínűség hátterében az a Kelemen Gábor által már régóta képviselt meggyőződés áll, hogy a szenvedélybetegek kezelésében a korunk orvostudományát általában jellemző biomedikális, az egyént közösségétől elszigetelt individuumként tekintő szemlélet elégtelennek bizonyult, illetve maga a függőség sem értelmezhető kielégítően pusztán biokémiai alapokon. A szenvedélybetegség megértése és kezelése szélesebb, rendszerszemléletű, az egyént közössége részeként értelmező pszichoszociális kontextust, végső soron kultúránk, a fogyasztói kultúra alapjaira való rákérdezést feltételez. A jelen kötet (Sóvárgás a józanságra) egy magyarországi terápiás közösség, a Kelemen Gábor vezette komlói LeoAmici Drogrehabilitációs Intézet világába kalauzolja el az olvasót. A szerzők e könyvükben is a rájuk jellemző interdiszciplináris - egyszerre társadalomtörténeti, addiktológiai, pszichoterápiás, kommunikációelméleti, szociológiai, filozófiai és kulturális antropológiai - közelítésmóddal élnek. Tömören összefoglalva a főbb témákat: számot vetnek az addikció fogalmának történeti, társadalmi, kulturális hátterével, a terápiás közösségek történetével, reflektálva a magyar történelem és kultúra sajátosságaira; bemutatják az Intézet történetét és felépítését, az alkalmazott terápia elméletét és gyakorlatát, külön fejezetet szentelve az Intézetben kifejlesztett, egyedülálló színház- és zeneterápiás módszereknek, illetve közösségi rituáléknak; elemzik a józan kultúra kommunikációs sajátosságait, s mérlegelik a józan kultúra lehetséges szerepét a társadalmi innovációban; végül felvázolják a józan kultúra antropológiáját, illetve a kritikai és dialogikus addiktológia alapvonásait. A könyv tehát alapvetően kultúrákról, kultúrák és értékek találkozásáról, illetve összeütközéséről szól. Azzal ugyanis, hogy betekintést enged ennek a drogterápiás közösségnek az életébe, illetve általában a szenvedélybetegségből talpra állók józan kultúrájába, egyszerre - olykor nem túl hízelgő - kitekintést is nyújt a napjaink „fejlett" világában domináló kultúra némely jellemző vonására. A norvég antropológus, Michael Seltzer is ilyen globális kitekintéssel indítja a kötetet bevezetőjében. Mint megjegyzi, amikor nem is olyan régen-hatvan éve-Jules Henry először adott leírást egy brazíliai indián csoport halálkultúrájáról (Henry 1941 ), könyve erős kétségeket váltott ki kora antropológustársadalmából. Minthogy a kultúra elsődleges funkcióját abban látták, hogy elősegítse tagjainak adaptációját, nehezen tudtak olyan kultúrát elképzelni, amely megsemmisülést hoz hordozói számára. Azóta a kollektív öngyilkosság számos esetével találkozhattunk Guayanától az Amerikai Egyesült Államokig. Mi több, azóta szembesülhettünk a fegyverkezési verseny veszélyével és azzal is, hogy ipari társadalmunk pusztító hatással van az ökoszisztémára. S végül, ma már fel ~ sem tűnik, hogy a nagyvárosok utcáin nap mint nap különböző addikcióktól szenve^3 dőkkel, egy globális halálkultúra hordozóival találkozunk. Mindeközben - írja Seltzer * szembe kell néznünk azzal a tökéletes abszurditással, hogy míg a valódi talpra állást célzó, r-2 nagy hatásfokkal dolgozó terápiás közösségek igen szerény forrásokból kénytelenek gazdálkodni, addig a gyógyszergyártó óriásvállalatok uralta „piacon", ahol a hatalmas kormánytámogatásokkal zajló biomedikális kezelés zajlik, nem történik egyéb, mint hogy egyik szert a másikra, az illegális kábítószereket szintén függést okozó, gyógyszereknek nevezett legális kábítószerekre cserélik. Mit is tekinthetünk addikciónak? A szerzők az addikció modern felfogás szerinti definícióját idézik: krónikus, progresszív, kontrollvesztéssel járó betegség - a tagadás és 3 8 elszigetelődés betegsége. A szokásszerű szerhasználatot természetesen csak bizonyos kulturális mintázatok közepette értelmezik addikcióként. Nem véletlen tehát, hogy az