Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Az észak-európai narratológia folklorisztikai perspektívái Annikki Kaivola-Bregenhoj - Barbro Klein - Ulf Palmenfelt, eds.: Narrating, doing, experiencing. Nordic folkloristic perspectives Gulyás Judit

szövegek használóinak és a szövegek kutatóinak szociokulturális státusa nem volt azonos. A tanulmánykötetben elemzett elbeszélések viszont csak egy jegy tekintetében egyeznek meg a fenti kritériumokkal, tudniillik abban, hogy a szóbeliségben jöttek létre. Ugyanakkor ezen egyetlen egyező kritérium (vagyis a szóbeli létmód) másik aspektusát - azaz a szóbeli hagyományozódást - figyelembe véve e szövegek terjedése és használata eltér a klasszikusan felfogott folklórműfajokétól. Az aranyhajú ikrekről szóló tündérmesét például elmondhatja nő és férfi is, elmondható 1780-ban és 1912-ben is, Portugáliában és Oroszországban is, ugyanakkor az narratíva, amelyben Brigitta azt beszéli el, hogy miként kommunikál felnőtt lányával, vagy az a narratíva, amelyben Gunvor azt meséli el, miként szűntek meg ekcémás panaszai 1982-ben, nem hagyományozható a 707-es szám alatt klasszifikált mesetípushoz hasonlóan. A narrátor tapasztalatainak, véleményének és világlátásának verbalizációjaként létrejövő, az kh-írzahlungjl-narration körébe tartozó, egyes szám első személyű elbeszélések, még ha általános narratív mintákat követnek is, nagyon erősen kötődnek egyetlen elbeszélőhöz, előadásuk pedig személyességük miatt nem lehet oly módon repetitív (és átvehető), mint például egy népmeséé vagy balladáé (még akkor sem, ha természetesen ezek előadásának gyakorisága is korlátozva van az alkalomhoz kötöttség révén). Nem véletlen, hogy a terjedés és a hagyományozódás intenzitását véve figyelembe a kortárs szóbeli szövegtípusok közül az - e kötet tanulmányai által figyelmen kívül hagyott - úgynevezett városi monda (urban legend, contemporary legend) hasonlít leginkább a klasszikus folklórműfaji kánonhoz tartozó szövegekhez, ennek átvételét és átadását ugyanis nem korlátozza az első személyű elbeszélésből fakadó narrátorhoz kötöttség és a narrátornak az az igénye, hogy a narratívat a történtek hiteles, igaz és valós beszámolójaként értelmezze a befogadó.

9 Összességében tehát e kitérővel csupán arra szerettem volna utalni, hogy nem lenne érdektelen, ha a szövegfolklorisztika újabb szövegtípusok bevonása és újabb, inspiráló szövegértelmezési eljárások megismerése mellett időről időre a maga tárgyát és mibenlétét is reflexió és párbeszéd tárgyává tenné. JEGYZETEK 1. Például a mese (és annak alműfajai), ballada, dal, hősének (és esztétikai jegyekkel kevésbé bíró műfajként a történeti-lokális monda) stb. 2. Bár ez az elkülönítés így természetesen meglehetősen merev. 3. A mai Szentpétervár környékén a 1 7. században letelepedett finn kisebbség 20. századi történetére utalva e helyt elegendő talán csupán két beszédes számadatot megemlíteni: míg az 1920as években 138 000 inkeri finn élt a Szovjetunióban, 1990-re a deportálások, az etnikai tisztogatások, a második világháború, illetve kulturális jogaik megvonása miatt számuk húszezerre csökkent. Ugyanakkor a Szovjetunió összeomlása tette lehetővé a kiterjedtebb terepmunkák megkezdését a külhoni (így finnországi) antropológusok-néprajzosok számára is. 4. A lista elérhető a finn Miniszterelnöki Hivatal honlapján: http://vesta.narc.fi/cgi-bin/db2www/ sotasurmaetusivu/main 5. Ezt mutatja, hogy a kutatás eredetileg olyan helyi témákra irányult, mint a hiedelemmondák vagy éppen Elias Lönnrot emlékezete, ám Anne Heimo tapasztalata szerint a helybeliek ennél jóval szívesebben beszéltek a polgárháborúról. 6. A név közléséhez az interjúalany hozzájárult, éppen azért, mert fontosnak találja az AIDS-ről