Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
Tabló - Érzéki tudás, mindennapi kreativitás és az új nemi szerepek Sarah Pink: Home truths - gender, domestic objects and everyday life Kulcsár Dalma
nemű énjét valaki például tudományos rádióműsorok hallgatásán keresztül éli át a konyhában, a másik nemű énje pedig táncos mozdulatokat szokott tenni az emeleten. A szerző hangsúlyozza, hogy kortársaink illatosítják, illetve szagtalanítják is otthonuk légterét. Más szóval gyertyát gyújtanak, szellőztetnek, fertőtlenítenek. És persze sokan a tapintásra érzékelhető koszt mossák ki a ruhából, vagy törlik fel a padlóról. A szerző már kutatásának a célját, majd az elért eredményeket is igyekszik elhelyezni az antropológia érintett területein. Felhozza a vele párhuzamba állítható munkákat, és tudatja, mennyiben kívánja kiegészíteni a rendelkezésre álló irodalmat. A nemek tanulmányozásának területén többek között Alborch (1999), Finkel Morgenstein (1997), Miel ( 1997) Moore ( 1999), Shove (2003), Sullivan (2000) munkáira hivatkozik. Meglátása szerint napjainkban úgy jönnek létre új női és férfi szerepek, ahogy az egyének eltérnek a hagyományos háziasszony-szereptől, miközben a kulturális hagyományaik meghatározta énjüket kifejező és létrehozó tevékenységeket végzik. Általánosító lencsén át nézve nem látszik a nemi szerepek viszonyrendszerének a változása. Szerzőnk tehát arra fekteti a legnagyobb hangsúlyt, hogy adatközlői mennyiben lépnek ki az általuk hagyományosnak tekintett háziasszonyi szerepkörből. Az ipari társadalomban Daniel Miller (2001) szerint is a magánszférában és az otthonokban történik a legtöbb fontos dolog. Pink ezért tartja hitelesnek az otthonok terepén, egyszerre több helyszínen folytatott kutatása (vö. Marcus 1995: multi-sited research) eredményeit. Az érzékek antropológiája mindig teljes kultúrákat hasonlított össze. Megállapítást nyert, hogy egyes afrikai kultúrákban milyen fontos a szaglás, miközben nyugaton a látást helyezzük előtérbe. Pink szerint azonban nyugaton is több érzéken keresztül éljük meg a világot. Több kutató (például Classen, Howes, Stoller) is felismerte, hogy több érzéki csatornával kellene foglalkoznia az antropológusnak, s a szerző is pluri-szenzoriális megfigyeléseket végzett. Terepmunka-jegyzeteinek és a videofelvételeknek az összekapcsolása segítségével egészíti ki MacDougall (1998) vizuális antropológiáját, hiszen a vizuális antropológia teljesebb képet fest a valóságról, ha szöveggel is alátámasztják. Az antropológia egészét tekintve napjaink nyugati kultúráját másképp figyeljük meg, mint a távoli törzseket a 19. században (James-Hockey-Dawson, 1997). Nem szükséges hosszú távú résztvevő megfigyelést folytatni (Miller 2001 ), mert a kutató gyakran ellátogathat egy-egy ember otthonába. Az antropológia Pink szerint „a világ antropológiai megértése". Továbbra is az antropológia elméleti alapelveinek az alapján kell dolgozni, és eredményeinket az eddig tett megfigyelésekből levont következtetésekhez kell viszonyítani. Magyarországon különösen érdemes tudatában lenni a könyv fent ismertetett felismeréseinek, ha valaki a nemi sztereotípiákat érintő kérdéssel foglalkozik, ugyanis legnagyobb meglepetésére Sarah Pink arra döbbent rá, hogy a hagyományos női és háziasszonyi szerepek mások Spanyolországban és Nagy-Britanniában. A férfiak és a nők otthon több kulturális nemi szerepet játszanak el egyszerre, nem ritkán olyan, a biológiai nemükkel ellentétes nemi szerepeket is, amelyek alapja a kultúrájuk meghatározottsága, nem pedig testi felépítésük. A spanyol „nő" másképp észlel, és mást vesz észre, bír ki, mint az angol „nő", tehát másképp lehet különbözni tőle. Sajnos a szerző a következtetés fázisában sem határolja körül a vizsgált társadalmi réteget, emiatt érheti az esszencializmus vádja; ugyanakkor éppen arra világít rá, hogy mindenki másképp csinálja.
