Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

PETI LEHEL: Kollektív látomások a moldvai csángó falvakban

angyali minőségű hírnökök, a Szentlélek, Szűz Mária jézus Krisztus. Nem tartom jellemzőnek, de az Isten-látásra, az Istennel látomásban való transzcendens kommunikációra is akad példa. Gyakoriak a látomásban tett különféle mennyországjárások. Elmondható, hogy a csángó látomások központi szervezőelve forrásukat tekintve a Szent valamely megjelenési formája. Vannak esetek, amikor a látomás szereplőjét nem azonosítják a keresztény mitológia legfontosabb lényeivel, ilyenkor a látomás tárgyát, a természetfeletti minőséget a szentséggel nevezik meg. A látomások isteni forrásnak tulajdonítása mellett szól az is, hogy hitük szerint a transzcendenssel folytatott kommunikáció minőségi feltétele a bűntelenség. A látomás imádsággal is előidézhető, a látomástörténetek gyakran szólnak arról, hogy ima közben jelentkeztek: „Én mit paciltam [ahogy jártam] most nem erőst rég, mind csak úgy van két esztendeje. Mondtam az olvasót. S itt voltak a leánkák, est volt, későcskén volt már. S bizonyomat szólom, me ezt én láttam. Mint mondtam, így né, s éppen voltam az ötödik versnél. Egy pénteken este. S én így tartottam, így az olvasót, hogy tartottam, eljött a kezemre, ide né [mutatja a kézfejét], egy nagy pillangó. így láttam, Marica [fordult barátnőjéhez], mint tégedet látlak, mint tütököt. Egy nagy pillangó, hallod-e, nagy pillangó, így ne. Jézuskám - mondom -, mi lesz ez a pillangó? Nem mondtam semmit én, s parke [mintha] mind, párke elszenderedtem volna, úgy voltam, így, ahogy le vagyok ülve most. Mikor egyszer hát felállók, még ide né [maga elé mutat], päpu§a [baba]. Egy ilyen magaska volt, így ne [kb. 20 cm-t mutat]. [Az micsoda?] Egy kisbaba, egy päpu§a. És volt egy kalapecskája, s fehér volt, s errefelé volt, s így né volt, így ne, de nem volt hozzám felém fordulval. S akkor én bizorikultattam [biztattam] őket: Hájtok [gyertek] ide, te, onnét, hájtok ide, te! S én addig fogtam, nem bírtam meg [fogni], meddig odaértem semmit többet nem kaptam, se nem bírtam megfogni őket. [Kend hogy nyújtotta a kezét, úgy ment el?] Nem ment, nem ment. Mondom, fogjam meg őtet, nem volt semmi, mit fogjam, ne. Olyan fényes volt az a pillangó, mint az arany, mint a csokolátának hertejá [csokoládépapír], fényes, fényes. Nagyocska volt, nagyocska volt, így né, a szárnyai nagyok voltak. - Az volt egy angyal, s a másik, melyiket - mondja kend -, a pápu§a (baba) volt Szűz Mária, [közbeszólt Corsaru Mária ( 1944)] - Nem tudom, Marie. Jézuskám, a papnak es mondtam, azt mondja, nem, semmi, imádkozzam."

28 Úgy tűnik, hogy az imádság a legfontosabb feltétele a látomások jelentkezésének. Mégpedig az intenzív, hosszan tartó, szívből jövő imádkozás. A közös imádság ebben az értelemben az idő megszentelésének a technikája. Az imádkozás eseményszerű megtörténése ugyanis, ami a transzcendens tapasztalat isteni forrását bizonyítja. A transzcendens kommunikáció rituális létrehozásának eszköze tehát az imádság. A búcsújárás ezért is lehet gyakori tömeges transzcendens élmények helye. Szűz Mária például hitük szerint nemcsak a csíksomlyói búcsúban jelenik meg, de Cacicán is. A búcsújárás a csángók vallási rendszerében olyan kulturális értelemmel bír, amely a különféle transzcendens tapasztalatok sűrített jelentkezését tartalmazza. A rituális kapcsolatok megteremtése az egyéni szükséghelyzetekben elsősorban a szent helyek, kegyhelyek látogatását jelenti, ahol a kapcsolat a természetfelettivel nemcsak a kultusz által, hanem az ASC-állapotok révén, közvetlenül is létrehozható (vö. Pócs 1998:41 )„Még vótak, innét jártak fel oda, nem Kacsikába, Román, úgy mondták, hogy eszte