Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

PETI LEHEL: Kollektív látomások a moldvai csángó falvakban

mozgások időszaka volt.

18 A hatalom lokális szintű beavatkozásai alapjaiban rázták meg a moldvai csángók társadalmát, s az alkalmazkodás, a megélhetési stratégiák, a szimbolikus ellenállás legkülönbözőbb formáit hívták életre. Az introvertált közösségekre a hatalmi beavatkozások nyomán súlyos nyomás nehezedett, társadalmi krízishelyzetek egész sorával kellett megküzdeniük. A sokgyermekes családok helyzete sokszor az éhezés és a nyomor határát súrolta. Ilyen körülmények között, amikor a biztonság és állandóság gyakorta totális csődjével kellett szembenézniük, kilátástalan helyzetüket szimbolikus válságkezeléssel próbálták feloldani, és a vallás révén vigasztalódtak. A klézsei, nyolcgyermekes Bejan Péter például, aki felesége halála után egyedül nevelte gyermekeit, a jegyrendszer bevezetését követően csupán napi fél kenyérre volt jogosult: ,,[A komunisztok idejébe hogy éltek maguk? Milyen volt az élet?] Há, milyen volt... Utoljára adtak csak fél kenyeret, s én vótam..., meghótt volt a feleségem, én nyoc kölökvel (fiúval) itthan, nyolc fiúval, s adtak fél kenyeret, aztán vetkecseltünk. Hol többet adtak, hol kevesebbet, úgy es vettünk. [Vót úgy, hogy nem volt elég étel?] Hó, de háncor nem volt! De háncor nem volt. [Éheztek?] Éhen voltunk. [Szorosan tartották magukat...] Nem Ceau°escu volt a bűnös. Mind csak a mieink itt. Ők hogy bírjanak venni, hogy mondjuk mük, haladék párát, pénzt nem adtak nekünk, hogy együnk. S ők adták bé, hogy vegyenek pénzt. De ők hardták a kacsikval, mennyit akartak ők magiknak. De nekünk semmit. Megfogták, úgy mandják, pursucskával, levágtak három-négy napát. - De még verést is milyent kapatt. [felesége közbeszól]

19 Még verést es kaptam. [Meg is verték?] Há hogyne! Megvertek erőst..."

20 Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy az adott időszakban tömegesen jelentkeztek ezekben a falvakban olyan látomások, amelyek egyrészt nagy fényességről, mennyei találkozásokról, mennyországjárásokról, másrészt különféle pokolábrázolásokról, a végítéletre való figyelmeztetésről szóltak. A pokol tüzéről szóló sematikus prédikációk, a templomok falán vallási giccsképeken ábrázolt színes mennyországok a mentális képzelőerő kultiválásának eszközei, a vallási izgalom fokozásának erejével bírhatnak. A hetvenes évek közepén Újfaluban a Szent Teréz-napi búcsúban tömegesen látták az egyik ház ablakán megjelenő Szűz Máriát. A beszámolók a Szent Szüzet a moldvai katolikus templomok Mária-ábrázolásai szerint festették le: kék ruhát viselt, fején koronát hordott. A ház előtt összegyűlt tömeget a politikai rendőrség feloszlatta; az egyik titkosrendőr bedobta az ablakot. Az eseményt értelmező propaganda azt bizonygatta, hogy az ablakot gázolajjal kenték be, ennek hatására láthatták a zarándokok a Máriaalakot az üveglapon: ,,[S régebb volt úgy, hogy az ablakon látszódjon Mária vagy Jézus?] Vót. Vót az ablakszemen, [felesége mondja] Újfaluba láttam vót. Úgy mondják: Dózsába. Úgy, úgy, egy ablakba. Úgy... láttam. De aztán vótak a komanisztak, ezek az ablakát kidobták. Hogy ne még nézze egy es. Ne máj nézzék! Azongyák, hogy megkenték, aszangyák, gázval, ilyen motorinval (gázolajjal), s azért tetszik ulyannak, aszongyák. De a nem létezik, mert oda fel nem ment egy se, hogy megkenje azt. De há így vót. [Sok világ látta azt ott Dózsába?] Igen. Sok világ látta. Há, egy búcsúnap, Szent Teréza napján vót. Sakan látták. Há nem csak egy. [Maga is odajárt akkor...] Ott vótam én es, abba a tájba. Láttam. De há aztán kidabták az ablakát. [De hogy dobták, jött a komoniszt, s kidobta?] Há egy ilyen fiatal, de a komonisztok idejibe vót. Hogy ne lássák. [Látták maguk, hogy kidobta?] Igen. [S mit mondott?] Há nem mondott semmit. Há én vótam az útba, s ő fennünnől