Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

ÁRENDÁS ZSUZSA: Kaszt és társadalmi egyenlőség? Vita a 21. századi Indiában

mint az utcán tüntető középosztálybeli fiatalok. Az indiai társadalom mainstream, neoliberális, elitista sajtója, mely nagyvárosi, magas kasztbeli értelmiségiek kezében van,

3 és egyfajta „társadalmilag beágyazott", nem éppen elfogulatlan álláspontból szemléli és reprezentálja a történéseket, előszeretettel szerepelteti ezeket az új, a rezervációt ellenzők táborát erősítő hangokat. Egy nevét kiadni nem kívánó dalit diák például azt részletezi, hogy olyan első generációs írástudóként, aki eljutott egy rangos felsőoktatási intézménybe, illetve biztos karriernek és jól fizető állásnak néz elébe, óriási nyomás nehezedik rá a család és a tágabb közösség részéről, és ez azután gyakran közösségi feszültségekhez, egyéni drámákhoz vezet. Mások arra panaszkodnak, hogy kvótával bejutni egy elit intézménybe ugyan első látásra nagy lehetőségnek tűnik, ám a kvóta egyben stigmaként is funkcionál: az így bejutott diákok nehezen képesek elfogadtatni magukat, a „másságukat" tanulóéveik alatt sem tudják levetkőzni. Eltérő társadalmi közegből érkeztek, nehezebben barátkoznak közép-, illetve felső középosztálybeli, nagyvárosi családokból érkező társaikkal, többnyire egymás társaságát keresik. Vannak, akik pszichés problémákkal küszködnek, egyrészt a hirtelen megnövekedett tanulmányi követelményekből, másrészt az új környezet kihívásaiból adódóan. „Az angol oktatási nyelv gondot jelent a kvótás diákoknak. Idegenségérzettel, fokozódó stresszel jár a megszokott otthoni, vidéki-falusi környezetből kiszakadással párhuzamosan és az új intézmények globalizált, urbánus világával való hirtelen szembesülés során" - jegyzi meg Sonpar klinikai pszichológus. A fenti empirikus példák látszólag egybecsengenek azokkal az ideologikus érvelésekkel, melyek a rezervációs politika célkitűzéseivel ellentétes, negatív hatásokkal érvelnek. E logika szerint a látszólag az esélyegyenlőség megteremtésére hivatott technika a társadalmi megkülönböztetés és stigmák újratermelőjévé, szociális feszültségek és egyéni tragédiák forrásává válik. Az okfejtés csupán ott sántít, hogy a társadalmi igazságosságot elősegíteni igyekvő gyakorlat tökéletlenségeit, a végrehajtásban (mely kétségtelenül komoly feladat elé állítja a fentiekben megnevezett intézményeket) ejtett hibákat magával az esélyegyenlőséget és nagyobb társadalmi igazságosságot előirányzó elvvel, politikai célkitűzéssel igyekszik összemosni, azaz a kvótarendszer ellenzői rossz bábaként a fürdővízzel együtt csatornába öntenek Mandai és Arjun Singh csecsemőjét... g A Mandal-jelentés ™ India hátrányos szociális helyzetű, több évszázados társadalmi megkülönböztetéssel S küzdő társadalmi csoportjainak (kasztjainak, illetve kaszton kívüli csoportjainak) társadalmi integrációja - mind szociális, mind gazdasági értelemben - olyan megkerülhetetlen kérdésnek látszott, mely megelőzte még a független indiai nemzetállam megteremtésével együtt járó társadalmi modernizációs és homogenizációs elképzeléseket is. Madrasz Elöljáróságban (Madras Presidency) például 1918ban vezették be az első rezervációs törvényeket. A független India központi kormányának első, hátrányos helyzetű csoportokat vizsgáló bizottsága 1953-ban alakult Kaka Kalelkar vezetésével. A bizottság megállapításai szerint a rezervációs kedvezményekben részesülő csoportoknál az adott közösség szo2; I 6 ciális helyzetét kell a hatóságoknak figyelembe vennie, megelőzve a származás szerinti kategorizációt. A bizottság elnöke azonban súlyos fenntartásokkal élt a szakértői cso-