Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

PÓCSIK ANDREA: Válogatott cigányképek. Cigányábrázolás a magyar játékfilmekben a hatvanas évektől napjainkig

Az egyetlen műfajfilm: Átok és szerelem A nyolcvanas években egyetlen cigánysággal foglalkozó játékfilm készült, méghozzá a Magyar Televízió számára. Jelen tanulmány nem tekinti vizsgálati területének a televíziós produkciókat, ám néhány esetben, több okból kifolyólag is, kivételt kell tennünk. Mihályfy Sándor zenés tévéfilmje azon kivételes alkotások egyike, amely módot adhatna a cigányság „filmönképének" szemügyre vételére. Ez a tévéfilm ugyanis részben roma származású szerzők műve (írója Lakatos Menyhért, zeneszerzője Fátyol Tivadar, zenei rendezője Szakcsi Lakatos Béla, főszereplői pedig Bangó Margit és Hollai Kálmán). Egy század eleji cigány telepen játszódó történetet mesél el, ezenfelül igen nagy népszerűségnek örvend kis roma közösségekben, gyakran dolgozzák fel és mutatják be saját maguk szórakoztatására amatőr színjátszó társulatok. A film műfaja „zenés ballada"; egy tragikusan végződő szerelmi történet zenés elbeszélése. Érdekessége pedig, hogy feltűnő rokonságot mutat a háború alatt készült népszerű műfajfilmekkel. A történet elbeszélésmódja alapján pedig inkább a népszínművekhez, mint a balladákhoz hasonlítható. A mese hősei egy erdőszéli cigány telep lakói, akik a nekik helyet adó uradalmi birtokon végeznek alkalmi munkát, és a társadalmi hierarchiában betöltött helyükbe beletörődve tengetik életüket. A főszerepet (Punkát) játszó Bangó Margit egy vonzó cigány lányt alakít, aki (az uraságnak nyújtott megfelelő ellenszolgáltatásokért cserébe) kevéssel több fizetséget szerez a közösségnek. Élettársa a szintén nagy népszerűségnek örvendő Baba (Hollai Kálmán), akit pedig a faluszélen élő magányos özvegyasszony csábít el. A két fiatal kapcsolatának romlásához nagyban hozzájárul az állandóan perlekedő anyós (Baba anyja - Szemes Mari). Amikor Punka tudomást szerez Baba kapcsolatáról, „boszorkányos ügyességgel" rászedi az özvegyet, majd az tudtán kívül megmérgezi a férfit. így a történet egyfajta „cigány átokkal" végződik, a tragédiát a széthúzás, a féltékenység, az irigység okozza. A film érdekessége, hogy szinte hemzseg a végletekig túlzott sztereotípiáktól: az átok végzetszerű beteljesülésétől kezdve a bánatukban-jókedvükben, munka közben egyaránt állandóan éneklő, táncoló cigányokon, a boszorkányos, könnyű erkölcsű cigány lányon és a tüzes cigány szeretőn át a babonákon nyugvó világrendig minden előfordul benne. Az aláfestésül szolgáló, néhol pedig dramaturgiai szerepet is játszó zenekari művek, műdalok dallamvilága a korszak cigányzenéjén (népies magyar műzenéjén) alapszik. S Mihályfy filmjét természetesen semmilyen tekintetben nem lehet a hetvenes évek 7 fent vizsgált játékfilmjeivel összevetni. Az viszont mindenképp érdekes, hogy a nyolc(N vanas években nemcsak hogy kialakult egyfajta igény ennek az álfolklorisztikus, semati5 kus cigányképnek a megformálására, de fennmaradását is biztosította, szinte a szájha-3« gyomány útján való terjedéshez hasonlóan. Nem szeretném túlzónak tűnő magyará-Eo zatokkal illetni ezt a jelenséget, de a filmet akár a negatív identitástudat fenntartásához nyújtott segítségként is értelmezhetjük. Az évszázados kirekesztettségen alapuló cigánysorsból kitörni kívánó Baba nem munkával, erkölcsi szilárdsággal, erős jellemmel jutna előbbre, hanem - mintegy szép ruháért, bőrcsizmáért áruba bocsátva magát szeretőként, ugyanígy a női főhős személyiségjegyei is erősen kérdésesek. A történet, a karakterek megformálása kiváló paródia alapja lehetne, de nem az. Az 1980-as évek végén, a rendszerváltást megelőző időszakban intézményesített kulturális tevékenysé256 gek kezdődnek, már csírájukban léteznek a hagyományőrző, identitáserősítést célzó