Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

LAJTAI LÁSZLÓ: A kasztrendszerről: mechanizmusok és hiedelmek

sorban a továbbra is meglévő diszkrimináció ellen küzdve (Varshney 2000). Az 1950-es évek tipikus politikusa az angolul beszélő, részben külföldön képzett, jogi végzettségű, felső kasztbeli, városi ember volt, helyi léptékben pedig Észak-Indiában az agrár típusú helyi felső kasztok uralták a helyi politikát. Az egyeduralkodó Kongresszus Párt sok heterogén csoportot egyesített, és felkarolta az érinthetetlenek ügyét is. Helyi politikája azonban egy klientúrarendszerre épült, melyben a helyi elit vezette kasztpiramis érvényesült. A 1980-1990-es években Észak-Indiában is alsóbb kasztbeli politikusok tűntek fel. A Listára Vett Kasztok és Törzsek csoportja 1984-től egy pártot működtetett északon, a BSP-t (Bahujan Samaj Party), mely sok szempontból a Kongresszus Párt helyébe lépett. Vezetői az alsó kasztbeli középosztály tagjai, szinte kizárólag kormányzati hivatalnokok, akik elsődlegesen a továbbra is fennálló és napi szinten érzékelt diszkrimináció ellen küzdenek. A választások kaszthatárok mentén alakultak, és az 1960-as évektől sok helyen az alsóbb kasztok által vezetett pártok vették át a hatalmat. Nem a kasztrendszer megszűnése, hanem annak újrafeltalálása, újrakonstruálása zajlik. A low caste (alsó kasztbeli) jól használható a választásokon. Keralában, ahol a Kommunista Párt többször győzött, a párt hatalma nem elsősorban osztály-, hanem kaszttámogatókon alapult, ugyanis támogatói zömmel a korábban súlyosan elnyomott ezhava kaszt tagjai közül kerültek ki, akik Kerala lakosságának huszonkilenc százalékát teszik ki. Dél-India politikailag sokkal kasztfüggőbb (Dirks 1997), míg Észak-Indiában a hindumozlim ellentét az elsőrendű a mai politikában. A dél-indiai felső kasztbeliek, miután a kvótarendszert bevezették, majd a kvótákat az utóbbi évtizedekben felemelték, jelentős mértékben az üzleti élet, illetve az észak-indiai vagy külföldi kivándorlás mellett döntöttek. Észak-Indiában a hindu nacionalista pártok inkább a (a mozlimokkal szembeni) hindu egységre és nem a kaszttudatosságra helyezik a hangsúlyt. Egyesek a politikai sztenderdek lazulása riogatnak, illetve így értelmezik a változásokat. Mások úgy vélik, India csakugyan demokratikusabb lett, miután valóra vált az alsóbb kasztok tényleges politikai részvétele. Szemben a világ legtöbb demokratikusabb országával, Indiában a szavazási arány nagyobb a szegény, tanulatlan és falusi társadalmi rétegekben (Yadav I 996). A modern India másik fontos jelensége a szanszkritizálás, amit a nyugatosodással vagy nyugatosítással ellentétpárban szokás emlegetni (Srinivas 1962). A nyugati szokások és a közoktatási rendszer a kasztrendszer ellen hatnak. A szanszkritizálás archaizáló és purista mozgalom, amely bizonyos régi és „tiszta" értékeket, szokásokat °} szeretne feleleveníteni, némi nacionalizmussal és mohamedánellenességgel vegyítve. Per- 7 sze messze nem azokból az időkből kívánják a szokásokat feleleveníteni, amikor a szanszk- JN ritot mint köznyelvet beszélték (körülbelül négyezer éve), hanem inkább a pár száz év- S vei ezelőtti korszakból, amikor a szanszkrit hangsúlyozottan liturgikus nyelvként mű- £ ködött, mint az európai középkorban a latin. Észak-Indiában az olasz-latin kapcsolatot mint hasonlatot alapul véve a szanszkritizmus hindi nyelvterületen nyelvileg is tetten érhető, és a hindi nyelv olyan változatának használatát preferálja, amelyikben legkevesebb az arab, perzsa és angol kölcsönszó, azaz legkevésbé „urdus". Ez a szanszkritos hindi főleg szókincsbeli felcserélésekkel operál, azonban a szándékos különbözővé tétel nem éri el a tudatosság számára nehezebben hozzáférhető és befolyásolható szintaktikai vagy prozódiai rétegeket. A szanszkritizálódás a kasztrendszerrel kapcsolatban olyan jelenségeket is jelent, hogy az alsóbb kasztok felsőbb kasztok szokásait és korlátozásait 235