Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
ÁRENDÁS ZSUZSA: Kaszt és társadalmi egyenlőség? Vita a 21. századi Indiában
többszörösen összetett (gyakran egymással versengő, belső ellentmondásokkal terhes) hierarchia-rendszert felvázolni. E kettős modellt használva (egyszerre identitásalapú és hierarchikus megközelítés) érthetőbbé válnak az utóbbi évtizedek kasztpolitikái Indiában, melyek szinte valamennyi politikai szerveződés és - bármennyire is paradox módon hangzik - az indiai demokrácia alapját alkotják. Világossá válik ezenfelül a csupán látszólag rögzített, „kőbe vésett" kaszt és a jelenben tapasztalt nagyfokú társadalmi mobilitás egymáshoz való viszonya is. Az ötvenes évek indiai szociológiai irodalma szólt először a kaszt lokális relevanciájának kiterjedéséről interregionális szintre, a kaszt horizontális térnyerését állapítva meg. Srinivas az 1970-es években kiemeli (Srinivas 1972), hogy a kasztok kiléptek azokról a hagyományos foglalkozási területekről, melyek korábban meghatározták őket, és ugyanakkor bekapcsolódtak a demokratikus India (kasztalapú) képviseleti rendszerébe és kiélezett versennyel átszőtt politikai világába. A klasszikus hindu hierarchiát, mely hagyományosan a rituális tisztaság/tisztátalanság skálája mentén épült fel, felülírja a „domináns kaszt" elve. Azaz egyes, hagyományosan kevésbé „tiszta" -szatvikus - kasztok adott kontextusban, például egy helyi közösségben, gazdasági, politikai erejük megnövekedésével 1 felülkerekedhetnek, és a teljes korábbi hierarchiában jelentős átalakulásokat okozhatnak. Minderre a közelmúlt indiai társadalomkutatása számtalan empirikus példával szolgál. Számunkra itt csupán annyi a kiemelendő és megjegyzendő, hogy I. a kaszt nem olyan értelemben fix, társadalmi pozícióját nézve megváltoztathatatlan kategória, mint azt korábban sokan hinni vélték; 2. maga a kasztrendszer nem valamilyen uniform, egydimenziós rendszer, hanem helyi hierarchiák sokaságából tevődik össze; 3. e hierarchiák időben és térben változóak. A kaszt megújult politikai szerepnyerése 2006 tavaszán Újdelhi központjának több szimbolikus jelentőséggel bíró pontját tüntető diákok vették birtokukba. Az AIIMS (Ali India Institute of Medical Sciences) medikusainak éhségsztrájkja, delhi neves informatikusképző intézete, az IIT (Indian Institute of Technology) diákjainak, valamint India legelismertebb menedzserképző intézete, az HM (Indian Institute of Management) hallgatóinak zajos utcai tüntetései a helyi média vezető hírei között szerepeltek. Transzparenseiken az indiai központi kormány humán erőforrásokért felelős miniszterének, Arjun Singhnek a lemondását követelték, illetve a Singh által újra felvetett rezervációs rendszer életbeléptetése ellen tiltakoztak. A demonstráló diákok szerint azzal, hogy az indiai kormány a jövő tanévtől valamennyi központi állami irányítás alatt álló informatikai, orvosi és menedzsmentre szakosodott felsőoktatási intézményben a felvételi helyekből huszonhét százalékot az alsó kasztokból érkező OBCk (Other Backward Classes 2 ) számára tart fenn, ellehetetleníti az úgynevezett „általános kvótában" induló diákok helyzetét. Az érveik a következők: I. olyan erős versenyhelyzetet teremt köztük, amelyben a kiválóan teljesítők számára sem garantált a bejutás a szűkös férőhelyek miatt; 2. ellentmond a nyugati liberális kapitalizmusból ismert szabad versenyszellemnek, mivel nem érdem, hanem egyéb kritériumok - például szociális helyzet - szerint jutnak be sokan az említett intézményekbe; 3. közép-, illetve hosszú távon az intézmények „felhígulásához", szakmai színvonalának csökkenéséhez vezet,
