Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban

nézetem szerint a hosszú távú kapcsolatokban megjelenő általánosított reciprocitás, amelyet egy morális rend tart fenn, és ami a haszon fogalmának a formális gazdaságtan tételein túlmutató értelmezését indokolja. A gazdasági viszonyok tehát kulturális, erkölcsi rendbe ágyazottan nyerik el céljukat. Következtetések helyett: az egyensúlyi helyzetek megbomlása A morális vélekedések rendszerének működése azt mutatja, hogy a gazdasági és társadalmi feltételek megváltozásával az optimum kialakításának feltételei is megváltoznak, valójában az optimum keresésére való törekvés tekinthető állandónak, és ez családi keretek között a legerősebb. Ennek bázisát az eddigiekben bemutatott, a piacgazdaság által csak részlegesen érintett falusi gazdálkodás adja, ám ez kétségtelenül átalakulásokon megy át. Az átalakulások legmarkánsabb választóvonala az idős és a fiatal generáció között feszül. A fiatalok azért tekintenek el könnyebben a morális alapvetésektől, mert általában - de 1990 után különösen - erőforrásaikat könnyebben újíthatták meg, rugalmasabban viszonyultak az erőforrások kiaknázásának kérdéséhez. És itt már nem csak arról van szó, ami általában történni szokott, hogy például a fiatalok saját testi erejükkel és környezeti erőforrásaikkal is pazarlóan bánnak, de idősebb korba kerülve, nagyobb tapasztalattal a hátuk mögött végül beilleszkednek a gazdaságot irányító elvi rendszerbe, hanem arról, hogy nincs szükségük az ilyesfajta forráskezelésre, mert olyan új források válnak viszonylag könnyen elérhetővé, amelyek elérését ma már társadalmilag érvényes minták szabályozzák. A mezőgazdaságon kívüli munka - legyen az városi vagy vendégmunka - ma igencsak kívánatos, és ez nemcsak a mezőgazdasági jövedelmeket pótló vagy azok bizonytalanságait ellensúlyozó jövedelmet jelentheti, hanem a szélesebb kapcsolathálót, a lehetőségekre való nagyobb rálátást is. A kereskedés, a piacokra járás szintén fontos szerepet tölt be néhány gazdálkodócsalád jövedelemszerzésében, és ez igazi célját akkor nyerheti el a közösség szemében, ha a jövedelmet a közösségi normák szerint költik el, részt vesznek velük a társadalmi kapcsolatokat megerősítő rituális eseményekben, vagyis hozzájárulnak a falu értékrendjének újratermeléséhez. Mindez arra ösztönözhet bennünket, hogy a morális vélekedések rendszerét mint az emberek fölötti örök rendet, az erkölccsel kapcsolatos tudás megoszlását és az ehhez z való viszonyulást újragondoljuk. Az egyenlőségelvet sem árt újragondolnunk, hisz az 7 egyenlőtlenség kialakulását az ellenőrzés útján - mivel az sok esetben nem tud működei ni - nem tudják, de talán nem is akarják megakadályozni. A gazdasági stratégiákban és 5 az életvezetésben nem normakövető családnak, egyénnek megadatik a lehetőség, hogy „2^ magát és vagyoni helyzetét elfogadtassa - itt életszervező jelenségként újfent a társa§ dalmi optimumra gondolhatunk. Itt egy sajátosan szerveződő gazdasági és tudati világról van szó, ahol a legitimitás bonyolult összefüggések rendszerébe ágyazódik: ha valaki teljesen nyilvánvalóan meg is sérti a munkamorált bizonyos helyzetekben, ám egyébként fenntartja a közösség morális rendjét, és hozzájárul az optimumok kialakításához, illegitim viselkedése fölött hajlamosak szemet hunyni. Azt állítottam, hogy ez a feltételezett közös tudás egyenetlenül oszlik meg a közösségben, és bár szinte mindenki ismeri ezeket, egyre kevesebben vetítik ki a közösség kínálta 206 háttérre az életüket, mivel a közösségnek már nincsenek legitim eljárásai a normáktól