Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban

erkölcsösnek, ha délben alusznak egy-két órát, és nem cselekednek a természet rendje ellen. Természetesen ezt a vélekedést is egy koherens, a kollektív emlékezetbe ágyazott, az aranykort idéző narratívába illesztik: „Amikor fiatal voltam, s jártunk Szorosrétbe kaszálni, kettőkor keltünk [indultunk], akkor is, ha bálba voltunk. Délig húztuk, s akkor aludtunk egy nagyot...Utána sokkal jobban ment a munka." (S. J., Siménfalva.) A fiatal gazdák ezzel szemben az öregek vélekedése szerint vagy nem dolgoznak eleget, vagy ha igen, akkor nem természetes ritmus szerint dolgoznak. Ehhez az eszköztechnika megváltozása is hozzájárult, hisz például míg kaszával kaszálni kora reggel vagy eső után kellemes, amikor jól vágja a nedves füvet a kasza, kaszálógéppel épp ellenkezőleg, akkor kell a füvet levágni, amikor az száraz. Mindkét félnek megvannak a maga érvei. Akik kaszával kaszálnak, azt mondják, hogy a kasza sokkal kevesebb füvet hagy ott, könnyebb dolgozni a rendre vágott szénafűvel, és a család munkaerejéhez, -ritmusához lehet igazítani a lekaszált mennyiséget, míg a gépi kaszálás magas tarlót hagy, elszórja a füvet, amit az eső könnyen bemoshat a tarlóba, és egyszerre túl sokat vág le, aminek a további munkafázisaihoz általában nem elég egy család ereje. A gépi kaszálás hívei viszont azt mondják, hogy ha jó az idő, akkor érdemes kaszálógéppel vágni a füvet, mert egyszerre nagy területről levágja, könnyebben szárad a fű, mivel a kaszálógép nem rendre vágja, hanem elszórja, végső soron tehát, ha elegendő munkaerő áll a család rendelkezésére, és az időjárás is kedvező, akkor rövid idő alatt sokkal több szénát lehet begyűjteni. Mindkét vélekedésben egyaránt vannak morális és racionális érvek. Az idősebb gazdák viszont teljes mértékben a morális elvárásokra hivatkoznak akkor, amikor a fiatalabbak részéről olyanokat tapasztalnak, hogy éjszaka az udvarra kivezetett villanylámpák fényénél vágják a fát, ássák a vízvezetéknek a sáncot, vagy szerelik össze a szekeret. Az öregebb gazdák az önkizsákmányolásban is egyfajta mértéket tartottak, és leginkább az kelt bennük visszatetszést, ha valaki a természet szabályos rendje ellen cselekszik. „Nem voltak olyan nagy igényesek, mind most, s megéltek. Nem dolgoztak annyit, higgye el, mint most. Most még egy annyit kell dolgozni." (B. M., Héderfája.) A morális vélekedések egyenetlen megoszlása és a beszédszinten élő morál a táplálkozáskultúrával is kapcsolatban van. Azt HoferTamás is említi, hogy a különböző munkafázisok különböző energiafelhasználást segítő táplálkozási rendet feltételeztek, a nagyobb horderejű munkákra vették elő a disznóvágásból származó élelmiszereket. Ezzel kapcsolatos közös tudás itt is van, azonban például azt, hogy a szalonnát csak akkor szabad megkezdeni, amikor a kakukk megszólal, vagy a kakast a cséplésre kell levágni, már nem tartják be. A kalákában vagy bármilyen közösségi munkaalkalom esetén történő ételfogyasztásnak is megvannak a szabályai, hisz a másét eszik: bőségesen, de mégis mértékkel kell fogyasztani. Azt sem szívelik, ha valaki keveset eszik, mert értelmezésükben jó munkát csak bőségesen táplálkozva lehet végezni, a jól étkező ember egészségesnek, jó munkásnak minősül.

20 Azt meg, aki ilyen helyzetekben túl sokat eszik, és szinte csak az evéssel törődik, kinevetik. A közös étkezésekkor többször kínál a háziasszony, ilyenkor a munkások azzal válaszolnak, hogy őket nem kell kínálni, mert pont annyit esznek, amennyit kell. Az étkezéssel és a munkakultúrával kapcsolatos erkölcsi vélekedések leginkább akkor kerülnek szóba, amikor a napszámosok ellátásáról van szó. A napszámosmunkát vég-