Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Helyzet - Nagy Károly Zsolt: Interaktív etnográfia

NAGY KÁROLY ZSOLT Interaktív etnográfia I^z interaktív etnográfia egy olyan társadalomtudományi módszer, mely a) az interaktivitás fogalmát használja az etnográfiai megismerési folyamat leírására, illetve szervezésére, és ezzel szoros összefüggésben b) a kutatás tervezésétől a publikációig - illetve tovább - tudatosan, tudományos eszközként alkalmazza az interaktív hipermediális technikákat. Utóbbi révén az interaktív etnográfia mint produktum etnográfiai hipermediális elemzőkörnyezetként (EHE)

1 - vagy kicsit metaforába hajló elnevezéssel vizuális atlaszként- működik. Mielőtt a módszer részletesebb tárgyalásához fognék, szeretném röviden tisztázni a módszer elnevezését alkotó két szó - interaktivitás és etnográfia - értelmét. Az interaktivitás napjaink egy kulcsszava. Számos értelmezése közül most kettőt szeretnék kiemelni, melyek véleményem szerint jól körülírják a jelenség lényegét, s iránymutatóak etnográfiai használatában is. Szűts Zoltán meghatározása szerint az interaktív „kifejezés leginkább a multimédiára használható, ahol egy bizonyos képre vagy szövegre kattintva a közeg válaszol; egy klippel, képpel, vagy a hypertext esetében újabb szöveggel" (Szűts 200 I, kiemelés - N. K. Zs.). Szűts a jelenség szintjén ragadja meg az interaktivitást, és annak elsődleges közegéből, a számítástechnika világából kiindulva határozza meg. Ebben a megközelítésben az interaktivitás legfontosabb összetevői az interfész - az a felület, amelyen keresztül a gép, illetve szoftver és az ember vagy hálózatot feltételezve az ember és ember közötti kommunikáció létrejön -, illetve az a virtuális realitás, amellyel az interfészen keresztül a felhasználó kapcsolatba lép. Az interaktivitást leginkább az interfész sajátos jellege határozza meg, az a tulajdonsága, hogy egyazon felületen és nemritkán egyszerre tesz lehetővé szinkronikus - azaz képszerű, a kommunikációs elemeket egy időben, egymás mellett megjelenítő -, illetve diakronikus - azaz filmszerű, animált, a kommunikációs elemeket időben eltolva megjelenítő - kommunikációt. Az interaktivitás kommunikációs oldalát hangsúlyozza, annak sajátos jellegét kiemelve Sheizaf Rafaeli definíciója. Megfogalmazásában az interaktivitás egyfajta érzékenységet jelöl, egy olyan kommunikációs folyamatot, melyben minden egyes üze- tu net az azt közvetlenül megelőző, illetve a kommunikációs folyamat egészében lezajlott ^ összes megelőző üzenetcserétől függ. Rafaeli szerint az interaktivitás nem más, mint a X kommunikációs üzenetváltások sorozatában megadott távolság kifejezése, ahol minden harmadik (vagy további) üzenet meghatározott mértékben összefüggésben van a korábbi átvitelekre reagáló üzenetekkel.

2 Az interaktivitás tehát egy sajátos kommunikációs rendszer. Másodszor - anélkül, hogy a kérdés tudománytörténeti részleteire kitérnék - egyértelművé kell tennem azt is, hogy mit értek etnográfián. Erre véleményem szerint azért van szükség, mert a magyar nyelvű szakirodalomban a szó jelentése olyannyira változatos, hogy egyaránt használják úgy a néprajz, mint a kulturális antropológia szinonimájaként.

3 Magam az etnográfia azon értelmezését fogom követni, mely-jóllehet ná- 333