Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - Néprajz és képhagyomány, avagy néprajzi képtudomány Helge Gerndt- Michaela Haibl, Hrsg.: Der Bilderalltag. Perspektiven einer volkskundlichen Bildwissenschaft Serfőző Szabolcs

meghatározott s így történetileg változó jelenség. A képekben megnyilvánuló „kollektív emlékezet" (60. p.) és a képek időbeágyazottságának rekonstrukciójához fontos, hogy az „ábrázolás stratégiáit és folyamatát", illetve „a kulturális látás problémáját" (53. p.) vizsgáljuk.

9 7\ képek történeti dimenziója című fejezet első tanulmánya a képi ábrázolások történeti forrásértékének kérdését vizsgálja, s verekedő parasztokat ábrázoló 17. századi holland festmények és metszetek példáján mutatja be, hogyan használhatók a képi ábrázolások a történeti néprajzi vizsgálatokhoz, jelen esetben a konfliktuskezelés ezen sajátos módjának historiográfiájához.

10 Silke Göttsch egy schleswig-holsteini paraszt 1830 körüli, illusztrált kéziratainak példáján azt mutatja be, hogyan tárható fel egy naiv művész képeinek segítségével az illető „tudáshorizontja", gondolkodásmódja." Daniel Drascek azokat a kulturális technikákat vizsgálja, melyeken keresztül a múlt és a jelen képi világa közötti dialógus megvalósul, nevezetesen, hogy milyen szerepet játszanak a történeti ábrázolások a mai identitásképző és hagyományteremtő folyamatokban.

12 7\ képek közvetítése a modern hétköznapokban című fejezet tanulmányai a képek vizuális kommunikációs folyamatokba való beépülésével foglalkoznak. Albreht Lehman arra a kérdésre keresi a választ, hogyan kerülnek a „képi képzetek" (Bildv

or

Stellungen), azaz a mentális képek az emberek fejébe, hogyan befolyásolják tudatunkat, s milyen szerepet játszik a vizuális emlékezet a világban való tájékozódásban.

13 Ennek keretében - mintegy esettanulmányként - azt vizsgálja, hogy a táj formáinak és hangulatainak tájképek által közvetített és elsajátított ismerete miként jelenik meg tudásként az elbeszélésekben. A második tanulmány a hétköznapi képáradatból a plakátokat ragadja ki példaként, s az elmúlt fél évszázad plakáttermését vizsgálva megállapítja, hogy a kognitív mellett az érzelmi befogadás is egyre nagyobb teret nyert.

14 Irene Götz Uwe Pörksen képi sztereotípiákra vonatkozó elméletét (Pörksen 1997) alkalmazza a média kori képek, nevezetesen a Németországban élő török bevándorlók kettős állampolgársága körül kibontakozott társadalmi vitát kísérő plakátkampány néprajzi megközelítésére, illetve annak vizsgálatára, hogy mennyiben határozzák meg a képi sztereotípiák a nemzeti identitástudatot.

15 A fejezet utolsó tanulmányában Christoph Köck a tudományok és az úgynevezett „új média" kapcsolatának problematikáját vizsgálja, s megállapítja, hogy az új média (elsősorban az internet) hatására a lineáris mellett egyre nagyobb teret nyer a navigációs befogadás.

16 A negyedik fejezet tanulmányai a képek recepciójával foglalkoznak. így például Walter Leimburger az emberi test ábrázolásainak példáján elemzi a tudomány és a társadalom képekhez fűződő kirekesztő és befogadó kapcsolatát, illetve azok normatív hatását.

17 Friedemann Schmoll a szakma saját képtermelését veszi górcső alá, a német néprajzi atlasz (Atlas der deutschen Volkskunde) példáján mutatva be, hogyan használták a néprajzosok az atlaszt mint képi ábrázolást „a tudomány megalapozásának stratégiájaként" (249. p.), melynek révén az etnikai kultúra és a földrajzi tér közötti összefüggésekre vonatkozó tudományos megállapításokat a képi ábrázolással támasztották alá.

18 Más, a szakmában alkalmazott ábrázolástechnikákkal, például a fotográfiával vagy a filmmel sajnos a kötet egyetlen tanulmánya sem foglalkozik, jóllehet a néprajztudomány saját képtermelésére, illetve a képekhez fűződő saját viszonyára vonatkozó reflexió ugyanakkor kétségkívül fontos aspektusa lehetne a néprajzi képtudománynak. Az utolsó két fejezet tanulmányai közül kiemeljük Franziska Schürchnek a művé-